Sziasztok kedves blogolvasók!
Ma kuszán alakulnak itt a dolgok… már egy óra, és a biciklim még sehol, miközben a lakás felújítása ma folytatódik.
Eddig azt hiszem, még nem meséltem, de a főbérlő mindent felújított ebben a lakásban. Azt mesélte tegnap, hogy nagyon csúnya volt itt minden, úgyhogy mindent szépen lefestett, kicserélt, stb. Az utolsó simítások még hátra vannak, ma jön majd valamelyik barátja, aki munka után befejezi a parkettázást a nappaliban és az előszobában. A nappaliban már csak a szegélyeket kell feltenni, és aztán kész is. De azt hiszem, ez ma egészen estig meg fog akadályozni abban, hogy netközelbe kerülhessek, így most megint a szobámból írok, miközben próbálok megenni egy kőkemény barackot és miközben már tűkön ülök, hogy jöjjön a biciklim… Eddig nem sok mindent csináltam, de már nagyon szeretnék elmenni valamerre, úgyhogy egyenlőre még türelmesen várok. Megnéztem pár részt a South Parkból.
Amúgy egyre inkább kezdem megszokni ezt a helyet, persze furcsa még mindig, de azt hiszem, megszokható. Fura, de mielőtt megérkeztem volna mindig azt gondoltam, hogy milyen jó lehet külföldön élni. Most, hogy itt vagyok, úgy érzem, az ember bármit megszokhat, de külföldön mindig is idegennek fogja érezni magát, soha nem érezheti magát igazán otthon. Shafi mesélte tegnap, hogy annak az étteremnek a főnöke, amelyikben ő dolgozik Hollandiában született, itt él 42 éve, de a szülei törökök, s a hollandok nem tudják őt hollandnak tekinteni. Ez azért nem lehet egy kellemes érzés…
Közben persze azt is meg kell jegyeznem, hogy itt, a mi utcánkban nap mint nap látom, milyen békésen és baráti szeretetben tudnak együtt élni két, ennyire teljesen különböző kultúra képviselői.
Azt hiszem, ma már semmilyen hivatalos dolgot nem fogok elintézni. A City Hallban kell regisztrálni a tartózkodási címet, ehhez kell Shafi aláírása is, úgyhogy oda együtt fogunk menni, de gondolom miközben a barátja itt fúr-farag, nem hagyja itt. Úgyhogy ez holnapra marad… Aztán jön a hétvége, ami még lassabb itt, mint a hétköznapok, de az után talán egy kicsit felgyorsul majd az élet.
Rengeteget alszom, valahogy nem bírom kipihenni az utolsó félévet, de rajta vagyok a témán.
