Tulipánok közt fapapucsban

Nem is tudom, mivel kezdjem. Decemberben nem írtam, de a 4 hetes kurzus nem durvult be - annak ellenére hogy elődeink azt tapasztalták, hogy az a négy hét nagyon kemény. Ennek örültem, jó hangulatban telt, megspékelve egy adag honvággyal, és egy jó nagy adag rendszeres bébiszitterkedéssel. Ha nem jött volna a Karácsony, talán még milliomos is lett volna belőlem, dehát ahogy ez csak lenni szokott, jött a Karácsony :) így idén sem lettem milliomos :S. Szóval a december első két hete amit itt töltöttünk relatíve hamar és kellemesen telt. Mint később kiderült a jegyünk 8-as lett, ami eléggé jónak számít, 8.5-nél nem nagyon adnak jobbat, habár a 10 a maximum (de olyat még soha senki nem kapott, mondva: 10 is for God, 9 is for the teacher, 8 is a good grade...). Karácsonyra kaptam a biciklimre táskát, mutatom is, sokatoknak ígértem. Nagyon hasznos, nem kell semmit sem magával cipelnie az embernek és szerencsétlenkednie a bevásárlásnál, 35 literes összesen, szóval lehet bele rakodni rendesen.

 Kicsit nagy ez a kép, de most így marad :) legalább jól látható a mintázat és a színkombináció is :)

Nos, most január vége van, tegnap érkeztem vissza, az időjárás meglepően kellemes, állítólag már alig esik, pedig egész decemberben szörnyű volt az időjárás. Meleg nincs, de legalább nem esik, már ez is nagy segítség az embernek :) Természetesen a bicajom a nem használattól is szétmegy nemcsak a használattól, úgyhogy ma bébiszitterkedni autóval mentem, apuka eljött értem miután szétment a szelep, és annyira még nem vagyok holland hogy tartsak itthon ilyeneket, de asszem tudom az első adandó alkalommal mit fogok beszerezni: szelepeket és egy normális pumpát, mert amit otthonról hoztam az nem nagyon alkalmas kerékpumpálásra... holnap azzal kezdődik a napom, hogy megpróbálom megjavítani a bicajomat, nem vagyok túl bizakodó, jobban járnék ha a bicikli szerelő bácsi az utcánkban kinyitna, kifejezetten hálás lennék neki.

Nos, egyenlőre ennyi, pihi van relatíve, bár természetesen a jövőhétre már olvasni kell, de én ezt csak holnap fogom megtenni, ezen kívül intenzív cikk keresésbe kell kezdeni szakdoga ügyben, gondolom amíg én otthon "vígan" vizsgázgattam a többiek előrébb haladtak az ügyben, úgyhogy most bele kell húznom :P. Eddig sem féltem attól hogy unatkozni fogok, de most aztán... :) Állítólag ez a félév a legnehezebb, remélem hogy ez annyira van így, amennyire a 4 hetes kurzus esetén volt. Igazából azt nem bánom hogy literature reviewet kell írni, mert legalább az tényleg végre 4 év áhitozás után arról szól amivel mindig is foglalkozni szerettem volna, de a másik két kurzusra való kiképzés mellett nem tudom milyen lesz. Gondolkodtam rajta hogy lemondom a bébiszitterkedést, mondván hogy nincs időm rá, de azt hiszem mégiscsak megpróbálom, azt hiszem talán még jót is fog tenni, úgysem lehet mindig tanulni. Egy idő után amikor az ember fáradt, csak ül egy szöveg fölött egy napig, mert van rá ideje, miközben ha csak 1 órája van rá, akkor érdekes módon annyi idő alatt is el tudja sajátítani a tartalmát. Hát ez velem is sokszor megesik, de akkor már az alatt az idő alatt inkább pénzt keresek és hollandul tanulok a gyerekektől :) A kétévesnél gyorsabban kell fejlődnöm, különben egy idő után nem fogom érteni mit mond. :)

Jajj és ma részem volt egy nagyon jó párbeszédben a játszótren. Egy muszlim anyuka és a kislánya is ott ügyeskedtek az "én" két gyerekemmel, így hát "mi anyukák" beszélgetésbe elegyedtünk természetesen hollandul. Kérdezi a néni hogy holland vagyok-e (miután jól hallhatóan nem hollandul kommunikáltam a gyerekekkel). Mondom nem, hanem magyar. Ááá, érti. Magyar.  - eddig a párbeszéd első fele. Majd 10 perc múlva, mivel nem hagyta nyugodni a dolog megkérdezte, hogy ugye a magyarok azok nagyobb részben törökök (!!!) és csak kisebb részben magyarok?!? Hát mondom, nem. Erre ő: TELJESEN magyarok?!? háát bezony. Szerintetek töröknek nézek ki?! :) vagy csak annyira muszlimnak hogy a néni azon morfondírozott vajon hova vakó is lehetek, illetve az alapján ahogyan kommunikáltam vele nem lehetek marokkói, és valamiért Antillákról vagy Suriname-ból származó sem. Így maradt a török talán. :)

Várom a kommenteket, nem ígérem hogy sokszor írok, de időnként igyekezni fogok. Boldog új félévet mindenkinek (akinek köze van bármilyen oktatási intézményhez, akinek pedig nincs, annak is :) )

cupp

Megkaptam a témát :) Egy nagy adag információval együtt, a következő évre vonatkozóan. Nagyon izgalmas :)

Januárban mindenki szépen elkezdni írni a szakirodalmi összefoglalóját, merthát ugye soha nem lehet eléggé korán kezdeni :P nehogy ne legyen elég másfél év megírni :) De komolyra fordítva a szót, februártól lesz egy kurzus, amin nem lesz minden héten óra, de ennek a keretében írjuk a szakirodalmi összefoglalót. A talákozásokkor megnézik hogy állunk, kommentáljuk egymás munkáját. Lesz egy egy hetes mesterkurzus, amikor egy külföldi professzor fog beszélni a maga témájáról minden nap, lesz egy angol kurzus a James Boswell Instutuut-ban, ahol megtanulunk mégjobban írni, olvasni és prezentálni angolul. Ami azért nem semmi, mert ez egy nagyon jó nyelviskola, az egyetem egyik intézménye és pl egy holland kurzus 300 euró... Szóval ez több, mint hasznosnak mondható. Emellett lesz egy elméleti kurzus megint, csak ezúttal nem a racionális döntéselmélet lesz a téma, hanem hálózatkutatás, illetve lesz még egy statisztika kurzus. A második év teljesen más lesz, nem kell majd iparszerűen gyártani a beadandókat, hanem 15 kreditnyi szabadon választható tárgyat kell elvégezni, ami magában foglalhat nyári egyetemet, gyakorlatot, illetve más hollandiai egyetemek kurzusait, egy a feltétel: érdemben kötőtnie kell a szakdolgozatunk témájához vagy módszertanához. Úgyhogy ez nagyon ígéretes és érdekes évnek tűnik. Emellett az egyetemen csupán heti egy szeminárium lesz, ahol megvitatjuk egymás szakdolgozatának éppen aktuális helyzetét. Hogy milyen kurzusok vagy gyakorlat javasolt, azt többek között a konzulensekkel kell majd megbeszélni.

Jelenleg Gerbennel és Marlies-sal dolgozom együtt 4 hétig egy témán, ezen a héten az Introduction-t kellett kidolgozni, félkész állapotban van jelenleg, de majdcsak lesz belőle valami mire eljön a határidő :) A téma: milyen tényezők határozzák meg (természetesen Hollandiában) a gyermeknevelésre fordított idő mennyiségének alakulását. Az elmúlt napokban összevissza olvastunk cikkeket erről, nagyon hasznos figyelni, hogyan lehet a semmiből felépíteni egy közös tudást másokkal pár nap alatt, és biztató, hogy egész jól megy, hiszen majd a szakdoga esetében is ugyanezt kell csinálni, csak komolyabb témán, és egyedül... de nagyon szerencsés dolognak tartom, hogy itt legalább egyszer kipróbáljuk előtte, hogyan is kell írni. Mit tartalmazzon egy Introduction, hány szóból álljon, a cikk mekkora részét tegye ki, stb. Ha jól emlkészem, otthon soha nem volt ilyenekről szó, mindenki csak találomra csinálta... Persze az elmúlt 10 hét és kb 500 cikk után nem sokáig kell gondolkodni rajta, minek kell lennie egy Bevezetésben, de azért mégsem árt tudatosítani, mert elolvasni jóval könnyebb, mint megírni :)

Egyenlőre tűrhető a kurzus, az előző 10 héthez képest kevésbé megterhelő, egyenlőre... A következő héten az elméleti részt kell kidolgozni és saját hipotéziseket alkotni, majd az adatelemzés része következik - ami gondolom nem lesz játék, mert eléggé bonyolult az adatfelvétel szerkezete, majd a konklúzió rész következik, és a végén tökéletesíteni kell a cikket és legkésőbb dec. 19-én kell leadni.

Most nem írok többet, és ha sokáig nem írok, az csak annyit jelent, nem történik semmi extra, vagy bedurvult ez a kurzus is :)

cupp mindenkinek

Hát azt azért soha nem hittem volna, hogy itt (ahol csak Januárban szokott néha, 5 évente talán egyszer) előbb fog esni a hó, mint otthon!!! Szörnyűűűűű idő van :S Ma biciklire ülés tilalom volt, 100km/órás szél helyenként... azt hiszem, megérkezett a tél... wáááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Szívmelengetőnek mutatok képeket, most, hogy ennyire ráérek... :)

Ez az új bicajom, még nem mutattam, mert lusta dög voltam :) illetve nem volt sok időm... fel kell tölteni a képet először a gépemre, utána pedig le kell kicsinyíteni, elmenteni úgy egy külön néven, aztán feltölteni ide a blogra egy mappába és még onnan kiválasztani és csatolni.... Ebből is látszik, milyen az, amikor kvázi vége egy blokknak, mert most van időm rá :))

Ez az egyetem egyik épülete, itt vannak a tanárok irodái, a beadandókat mindig a 14. emeletre kell vinni :) hatalmas liftekkel, kb négyszer akkorák, mint nálunk az eltén a lágymányosi campuson, és 8 darab van belőlük :)

Az épület neve: Van Unnik Gebouw (ejts: Fan Ünnik Hhhhebau)

A következő épület, amit mutatok ettől jobbra képzelendő el, és láthattok egy folyosót is, ami összeköti ezt az épületet a könyvtárral, szóval ha igazi holland idő van, akkor sem kell kitennie az embernek a lábát, csak átsétál a folyosón az egyik épületből a másikba...

És látható a bicikliút is, amint végiggyűrűzik a maga szépségével minden épület között, mellett, valamint a busz a bicikliúttal párhuzamos úton közlekedik.

A távolban lévő mozaikszerű épület még most épül, egyenlőre neve sincs, legalábbis én nem tudok róla... ami persze nem jelent semmit :) de minden nap lehet hallgatni, ahogyan kalapálnak...

Ettől jobbra helyezkedik el a következő képen látható könyvtár, ami szintén fekete, mint az átjáró.

A könyvtárban belül minden fekete, piros és fehér, nekem először az angyalok városából a könyvtár jutott eszembe a belsejéről, de elfelejtettem képet csinálni bent... igyekszem megtenni majd... A könyvtár aljában kávézó, pizzéria, posta... :) asszem erre mondják, hogy igazi campus...

A bicikliparkoló egyik fele:

Mára ennyi, pusssz :) és szóljatok, ha otthon esik a hó!

Lassan túlélem az első blokkot, ami az első 10 hetet, és az eddig említett (vagy nem említett?!?) 3 kurzust takarja. Még egy statisztika beadandó van hátra, aminek jövő szerdáig kell elkészülnie, és nem a legegyszerűbb falat, de annyi a könnyebbség benne, hogy a többi kurzus végetért, s az új még nem kezdődött el :) majd csak jövő szerdán.

Ez az új kurzus egy teljesen új blokk, 4 hét, és nem is lesz másik kurzus, csak ez. Tulajdonképpen egy gyakorlati óra, ahol párokban 4 hét alatt össze kell dobni egy tanulmányt szőröstől, bőröstől. Heti két alkalommal tartanak órát, a többi napokon ki-ki a maga üteme szerint robotol (attól tartok, rohanhatunk megint ;) ). December 19-ével ér véget az első szemeszter.

Időközben megkaptuk a szakdolgozat címeket - itt ugyanis a tanárok érdeklődési körüknek és aktuális kutatási területüknek megfelelően hirdetnek meg projekteket, amelyek közül mi, földi halandók választhatunk. Nem egyszerű... Mindenkinek négy témát kellett választania, azokat preferencia szerint sorba rendezni. A csoporton belül egy témát csak egy ember választhat elsőként, valamint egy tanár max 2 diáknak lehet a konzulense... Ez kisebb problémákat eredményez, ugyanis vannak nagyon népszerű témák... Én a magam gender érdeklődésével szerencsére nem tartozom a main-streambe :)) Rajtam kívül egy fiú érdeklődik még az itt "Households and Employment"-nek nevezett kutatási terület iránt, így ketten a két témát elég jól el tudtuk osztani magunk között, még csak vívódnunk sem kellett :) mert nekem az egyik tetszett, neki meg a másik. Hétfőn hirdetnek hivatalosan eredményt, hogy ki melyik témát kapta. Az én témámmal nincs sok stressz, kivéve ha valaki beírta 2-3-4. választásnak, és ha a többi témája is mások által választott... ekkor nem tudom mi lesz... de különösebben nem izgulok, csak reménykedek :)

Bébiszitterkedem hétvégenként, egy magyar anyuka és holland apuka két kislányára vigyázok, akik 2 és 5 évesek. A picike pár szót mond hollandul, de mindent ért magyarul, és szerencsére én is majdnem mindent értek abból, amit ő mond hollandul :) bár néha azért meg kell kérdeznem a tesóját, hogy mit mondott... A nagyobbik beszél magyarul, bár néha érdekesen :) pl. sütik a nap, vagy felöltözöm magam... de azért fejlődőképesek :) Nem sokat szoktunk egyenlőre együtt lenni, eddig kétszer voltam szombatonként 2-3 órát, lehet, hogy majd később hét közben is mennem kell, attól függ, hogy anyuka visszamegy-e dolgozni vagy sem. (A "vissza" itt részmunkaidőt jelent. Mint megtudtam, itt gyermekvállalás után kb. soha nem dolgoznak az anyák már teljes munkaidőben...gyermekvállalásra sincs ugyan sok idő, szülés előtt 6 hét, utána 10, és már mehet is a gyerek valahova, anyuka meg dolgozni...csak azért tudok ennyit, mert a szakdoga témámba vág :) úgyhogy nemsokára még többet fogok tudni...)

A következő félév még ugyanilyen "kellemesen" fog telni: 3 kurzus, amelyek közül az egyik magában foglalja, hogy közben megírjuk a szakdogához a szakirodalmi összefoglalást... 10 hét alatt tehát a 0-ról kell felépítenünk magunkban a dolgot... kíváncsi vagyok, belehalunk-e.. :) de mindenesetre az legalább izgalmas témáról fog szólni. Az elmúlt félévben sokszor kellett küzdenem az absztrakt elméletekkel, nem mondom, hogy nem érte meg, mert úgy érzem, baromi sokat gondolkodtam, és mintha a berozsdásodott agykerekek lassan újra működni kezdenének... De azért nyilván jobban fogom élvezni a saját témámat.

Nemsokára el "kell" mennem itthonról, az egyik osztálytársamnak van valami koncertje :) ami egy verseny, ahol több banda is fellép, és az nyer, akinek hangosabban tapsolnak, úgyhogy menni kell tapsolni meg kiabálni... :)

Puszilok mindenkit, és azért havi egyszer nézzetek rá a blogomra :) többet nem ígérek :)

PS: Jajj, majdnem elfelejtettem... az időjárásról :) Ha azt mondják az időjósok, hogy esni fog, akkor tuti, hogy esni fog. Ha azt mondják, hogy nem fog esni, akkor nem biztos, hogy esni fog :) Ez a bölcsesség mára, sziasztok :)

Sziasztooook!

Nos, hol is kezdjem. A szabadkozást mellőzném, :) de igyekszem vázolni nagyjából, mi minden történt velem az utóbbi időben...

Az egyetem még mindig ugyanolyan, ami a munkamorált és munkatempót illeti, de mivel mindenhez hozzá lehet szokni, lassan ez is megy, és minél jobban megtalálja mindenki lassan a helyét, annál könnyebben mennek a dolgok. A nehézség leginkább az, hogy időt tudjunk szakítani olyan dolgokra is, amik nem kötődnek a tanuláshoz, vagy beadandó íráshoz, ami sokszor nem egyszerű...

Az egyik osztálytársunk (Marlies (ejtsd: Márlííísz, nemzetisége: holland)) Hágában lakik, pár hete meglátogattuk őt, így 4-en lányok (Marlies, Maria (ejtsd:Márííjjá, nemzetisége: német), Verena (ejtsd: Veréna, nemzetisége: német), én :) ) heverésztünk kicsit a tengerparton :) igaz kabátban, de vékony kabátban :) mert mostanában a szombatok még nagyon szép naposra sikerednek, s habár ma már elég ramaty szeles és esős idő volt, két napja szerencsénk lehetett egy 20 fokos és egy 17 fokos gyönyörű napban. Hollandiában az ember megtanulja élvezni a 17 fokot, úgy tűnik :) A városnézés elmaradt, mert a lány valahogy jobbnak látta ha villamossal szeljük át az egészet, s mivel minket nem kérdezett meg (bár mindhárman szerettünk volna inkább sétálni, de nem tudtuk, hogy milyen messze van) ezért hát villamosoztunk, ami mindenkinek pár eurójába került... De a tengerpart csodás volt :) Utána Marlies lakásán főztünk és cseverésztünk. Majd éjjel, az utolsó vonattal haza Utrechtbe, ami nagyon hasonló élmény volt egy magyarországi utazáshoz :) a mellettünk lévő négyes ülésen két marokkói srác idétlenkedett, és tett ránk megjegyzéseket, míg a velünk ülő utastársunk a hátizsákjából időnként előhúzott egy vörösboros üveget, kihúzta a dugót, meghúzta, majd visszatette a dugót és bezippzárazta a hátizsákját... fergeteges élmény volt, s mivel mindenki beszél angolul, mi csak néztünk egymásra, és ismételgettük, milyen jó lenne, ha a lányok is tudnának magyarul :)) Azt hiszem, Maria akkor határozta el, hogy megtanul egy-két "fontos" :) kifejezést, illetve annyit, amennyit csak tud :)

Mutatok képeket, amik ekkor készültek:

 (balról jobbra: Maria, én, Verena, Marlies)

 Ki mondaná meg e képet látva, hogy annyira sütött a nap, hogy meg kellett forulnunk, és imitálni, hogy spontán sétálunk a tengerparton - hátrafelé ?!? :)

Ez pedig a villamoson készült...

Legtöbb időmet azóta Maria-val és Pieterrel töltöm (ejtsd: Pitör, nemzetisége: holland), nagyon bírom őket, és sokat dolgozunk is együtt, úgyhogy néha a tanulást is lehet élvezni :) Legutóbb olyan 24 órát dolgoztunk együtt egy beadandón, és olyankor azért máshogyan méri az ember az időt.

A program hatodik hetében járunk, ketten (egy holland fiú - Lester - és a portugál fiú - Francisco) abbahagyták a programot, nem ilyenre számítottak... Leste a második héten hullott ki, Francisco eddig bírta, de most abbahagyta. Meg tudom érteni őket, ha nem tetszik, nem lehet bírni, mert ahhoz túl sok...

A bicajom időközben lelépett, rejtélyes módon... A bicajt a tárolóhoz láncolva hagytam a központi pályaudvarnál, s amikor visszaértem, a bicaj nem volt sehol, de a lánc továbbra is, sértetlen állapotban volt a helyén... Két dolgo történhetett: leszerelték a kereket és kihúzták a vázat a láncból, majd visszatették a kereket és elhajtottak vele, vagy - amit csak nemrég hallottam- átvágták a vázat és később összeragasztják és eladják... de persze amikor ráülsz, széttörik alattad, szóval nem jó business... Múlt vasárnap óta van másik bicajom, és ezzel legalább már nem kínszenvedés közlekedni. :) nélküle viszont nem lehet élni, úgyhogy most épp nagyon szeretem :) remélem, őt nem fogják elvinni... (Erre az eseményre vonatkozik a cím, ami olyasmit jelent: szerencse a szerencsétlenségben)

Szokásunkká válik lassan, hogy minden héten 1-2 alkalommal egymásnál eszünk/főzünk, mert így a legolcsóbb, én csináltam paprikáskrumplit nemrég :) ami szerencsére jól sikerült, bár úgysem tudják, milyen :)) de tényleg nagyon finom lett!

Biztosan rengeteg dolgot tudnék még írni, most ennyi jutott eszembe, jönnek még további képek a későbbiekben, csak be kell gyűjtenem őket, mert mindig Maria készíti őket. A hétvégén (szombaton) tervezünk menni valahova, még nem tudjuk hogy hova, de mindenképpen kell egy nap, amikor nem csinálunk semmit, habár nagyon is lenne mit tanulni, de egy idő után a hatékonyság exponenciálisan csökken, ha az ember nem csinál mást, de ezt ti is tudjátok :)

A holland nyelvtudásom alakul, de azért még nem az igazi :) viszont ma sikerült kimondanom az első holland mondatomat, amit megértettek, nem kérdeztek vissza, és senkinek nem kellett közbeavatkoznia, hogy megértsék, mit akarok: "kaphatok mégegy cukrot?" :))))) Úgyhogy lassan, de biztosan alakul. A holland osztálytársaim is nagyon rajta vannak a témán, nem sokan akarnak hollandul tanulni, úgyhogy csak velem kell foglalkozniuk :)

Most mennem kell, bár szívesen írnék még, de ma 100 oldal vár rám, ami teljesíthetetlen, de el kell kezdeni :)

soksoksok puszi mindenkinek, aki olvas

J

Sziasztok!

Ezer bocsánatot kérek, sajnos kicsit a fejemre szakadtak a dolgok. Nem is tudom, hol kezdjem.

A suli

Hétfő, szerda és péntek a tanítási napok, de ez sajnos koránt sem jelenti azt, hogy lenne megállás :) Itt ugyanis minden órára beadandót kell készíteni, és ráadásul párban, egyedül nem szabad, a vége pedig osztályozás. Ezekből a jegyekből áll össze a félév végén a jegy. Minden tárgy 7,5 kreditet ér, ők komolyan veszik az ECTS-krediteket, egy kredit 30 munkaórának felel meg, lehet számolni... És valóban... Gyakorlatilag mindenki látástól vakulásig olvas, tárgyanként minimum 50 oldallal lehet számolni, de inkább több.

A három óra igazából négy, mert statisztikából van "előadás" és gyakorlat is. Az előadást úgy kell elképzelni, hogy a 25 "osztálytársam" + még pár emberke van ott, akik a Groeningeni Egyetemről járnak át ide órát látogatni. Majd mi is mehetünk oda. A statisztikákon kívül van egy Theory construction and model building, ez kicsit szoctöris, szocelméletes, de iagzából egyik sem. Itt eléggé elméleti műveket olvasunk, de általában izgalmasabbak, mint amiket eddig olvastam, és itt Utrechtben a racionális cselekvéselméletet tekintik a mindenek fölött álló modellnek, így Coleman a király :) . ezen a héten pedig szerencsére elkezdünk közgazdaságtant tanulni, aminek eredménye, hogy egy beadandót elkészíteni nem 5 óra, hanem egy nap... :( de majd ebbe is belejövünk, és nagyon sok múlik azon, hogy éppen kivel dolgozik együtt az ember. A másik óra neve Stratification and households, aminek az első felében egy kis mobilitás és struktúra, a második felében egy kis gender és családok húzódnak. Itt nagyon jó feladatok szoktak lenni, de az órát eddig nem élveztem különösebben. Minden órán - a statisztikát kivéve - lesznek másik elődaók is, plusz prezentációt is mindenkinek kell készítenie valamikor... :) juhííííí, remélem, értitek, mért nem tudtam oly sűrűn írni ide. :)

Az osztályzás nagyon vicces, 1-10-ig osztályoznak, de ez korántsem jelenti azt, hogy akkor a 10 és 9 = 5, 8 és 7 = 4 és így tovább. Ugyanis, ahogyan ők mondják, a 10-es az istennek van, a 9-es a tanárnak. Így a legjobb, amit valaki is várhat, az 8.5 (igen, feleset is adnak :) ) de valójában nem sokat mondanak nekem így a jegyek, aminek nagyon örülök. Ja, és azt hozzátenném még, hogy az 5.5 az még bukás... szóval sehogyan sem lehet ezt megfelelteteni a mi jegyeinknek :)

Péntek

Péntekre szerveztem egy kisebb beülést, ahová majdnem mindenki eljött, és ahonnan majdnem mindenki lelépett jó hamar, de a kemény mag, csak -re ért haza :) Nagyon kellett már ez,  nemcsak nekem, hanem a többieknek is, mindenki, akivel beszéltem, ki van akadva, mindenkinek sok, és mindenki szeretett volna már mást is csinálni, nemcsak olvasni... :) Nagyon jól éreztem magamat, habár az anyagi fedezetek egy ilyen estétől jelentősen jobban megcsappannak, mint egy hasonlótól otthon...

Az osztály

Vegyes a terep, van 9 holland, őket még szét kell robbantani, mert a legtöbben együtt BA-ztak és nagyon ismerik egymást, ami holland párbeszédeket és csoportosulást jelent sokak számára. Van egy bolgár fiú és egy lány, utóbbi Amerikában, előbbi Németországban szerezte a BA diplomáját, a román lány szintén USA, a bangladesi fiú dettó. Van 5 német lány, abból 3 soha nem beszél, így nem tudom csak a nevüket :) 2 viszont nagyon jófej, az egyik Finnországban volt félévig, a másik itt Utrechtben. Van egy portugál fiú, akivel tegnap együtt dolgoztam, és csak azt állapítottam meg, hogy nagyon lassú, vagy fogyi :) de azért aranyosnak aranyos. A svájci fiúról még nem tudok semmit asszem. A hollandok közül együtt dolgoztam Gerben-nel, akinek nem lehet kimondani a nevét, mert a G és H is köpködést és torokköszörülést igényel, ő nagyon okos, kicsit emós, szőkében, és fél évig Kaliforniában volt, vagy egy évig, már nem emlékszem... Malies, aki pszichológiát tanult BA-n, és apukája ausztrál, így kétnyelvűnek nevelték, s ha mindez nem lenne elég, akkor még volt egy évet Angliában. Peterrel a pénteki elmenős estén beszélgettem először, ő és Tim vevők arra, hogy hollandul beszéljenek velem :) annak ellenére, hogy válaszolni még nem nagyon tudok értelmesen, vagy csak nagyon lassan :) dehát gyakorolini kell.

Néha azon gondolkodom, milyen durva, hogy mindenkinek van az angollal és a külfölni léttel tapasztalata, vannak akik a hollandok közül is angol nyelvű szakdolgozatot írtak... Ehhez képest kész csoda, hogy élek, értek valamit és tudok kommunikálni... fura érzés, de ez mégjobban lelkesít. Az elején megvan annak a rizikója, hogy valaki feladja (mint pl egy holland fiú, Lester). De engem az is feldob, amikor érzem, hogy egy hét alatt rengeteget javult az angolom. A többieknek ez az élmény nem adatik meg, csak a küzdés. De én nyilván 3szor annyi idő alatt rágom át magam egy olvasmányon, mint ők, úgyhogy nyilván nagyobb küzdelem, de talán annál jobban tudja értékelni az ember...

Azóta sikeresen megtörtént a regisztrációm a várossal, babysitter -állás keresőben vagyok, van egy magyar család, és Shafinak vannak még holland ismerősei :) remélem, a gyerekeknek nem túl fejlett a szókincse :) de hamarosan nem leszek már munkanélküli. Félek kicsit, hogy hogy fog beleférni, de attól jobban félek, hogy nem lesz pénzem. Úgyhogy nincs mese. Az éttermi munkához nem lenne már egy gramm erőm sem, mert egyenlőre ha mégis marad valami a nap végére, azt lebiciklizem... :) egész jól megy már, de csak félútig járok egyenlőre azzal, onnan busz, néha bliccelek, ha nagyon sokan vannak, amúgy nem lehet, mert első ajtón felszállós rendszer van... de még így is sokkal jobban jövök ki, mintha végig busszal jönnék. Kicsi a biciklim, szerzek egy nagyobbat, lehet, hogy zoli ideadja a másik bringáját, csak előbb még be kell állíttatnunk a méretemre :) és azzal gondolom jobb. Ugyanis, míg mások egyet hajtanak, én 2.5-et, ennyire azért nem akarok izmos lenni :)

Most tűzök, mert a változatosság kedvéért még össze kellene rittyentenem egy beadandót, ezt kivételesen egyedül, és 2-kor indulnom kell az egyetemre. Szóval megyek.

Puszilok mindenkit soksoksok milliószor, és igyekszem minden fontosabb eseményről írni. Bár leginkább a tanulás van.

Programajánló:

Holnap (kedd) SaSR ebéd (SaSR= Sociology and Social Research) ahol tanárok, végzősök és mi leszünk ott, az ebéd Hollandiában=szenvics, kávé, tea :)

Hétfő (szept.29) SaSR találkozó a végzősökkel - ezt Zoli szervezi, mi magyarok vagyunk a programszervezők, úgy tűnik :)

Na, ezekről majd mesélek, soksok puszi

J

Bocsánat mindenkitől, aki ír nekem, olvasom őket, de jelenleg annyira szét vagyok esve, mint már nagyon régen... Írok nemsokára, ígérem! Minden rendben, csak kicsit nehéz lépést tartani most... Legkésőbb pénteken írok sokat.

Addigis puszi

Hétfőn 15.15-re kell egyetemre menni, így lehet alukálni kicsit, vagy épp olvasni. De mindenesetre van idő enni, ami otthon nem sokszor fordult elő velem hét közben :) Elmentem a boltba, és már épp indultam volna Zoli biciklijével az utcában található bicikliszerelő bácsihoz, amikor csöngettek a kaputelefonon... Én már csak az elmúlt két hét alatt belémidegződött reflexnek köszönhetően elhúztam a függönyt, de nem reménykedtem semmiben. És akkor megláttam a GLS-es autót!!! Megérkeztek a csomagok :) Az egyik akkora volt, hogy én még az üres dobozt sem bírom el... megmutatom :)

Ebben utazott a biciklim két hétig. Most megmutatom a bringámat is :)

Kisebb nehézségeket okozott az összeszerelése. Ugyanis össze volt hajtva, nekem ki kellett egyenesíteni, majd a kormányon található két csavart jó erősen meghúzni, ugyanis apukámnak meg kellett lazítania, mert máshogyan nem tudta volna betuszkolni még ebbe a nagy dobozba sem. Nem volt egyszerű, de aztán sikerült :)

Úgyhogy tegnap már biciklivel mentem az egyetemre. Kettőkor indultam, gondoltam max. hamarabb odaérek, de biztos ami biztos. Kinéztem egy jó kis útvonalat a térképen, és nekivágtam. Az első 35 percben - azt leszámítva, hogy szakadt az eső - minden egészen jól ment, s még volt 20 perc az óra kezdetéig, amikor sikerült elérnem arra az útra, amin végigmenve már ott is lettem volna az egyetemen. A probléma csak annyi volt, hogy sem a térkép, sem az útvonaltervezők nem tudták, hogy ezen az úton biza biciklisek nem közlekedhetnek... így egy nagyon kedves néni navigált el a dzsumbuj felé, ennek köszönhetően sikerült 1,5 órás túrában résztvennem és ráadásul még el is késtem. De sebaj, a lényeg, hogy odaértem... Hazafelé egy másik útvonalon indultam el, és egy nagyon találó útbaigazításnak köszönhetően mindössze 40 perc alatt otthon voltam. Amúgy szerintem kevesebb idő is elég, ha nem haltál már bele aznap egyszer a másfél órás biciklizésbe... :)

Ma nincs óra, ma "csak" készülni kell holnapra, illetve be kell menni az egyetemre megszerezni az olvasmányokat, szoftvereket, könyveket. Ezen az egyetemen az órán részt venni jár a legkevesebb fáradtsággal (leszámítva a bicikizést :) ), beszélgetős nagyon az egész, inkább az otthoni munkán, olvasáson, beadandók írásán van a hangsúly. A jegyet a beadandókra kapjuk, mindig párban kell dolgozni, és mindig az óra előtt 2 nappal kell beadni az irományt. Nagyjából rámegy ezekre az egész hét... de gondolom majd ez is kialakul, csak most még szokatlan nagyon. Nem úgy érzem magam, mintha egyetemre járnék, otthon ez valami teljesen mást jelentett.

Az angolul olvasással azért még vannak problémák, leginkább a tempón kellene javítani, illetve gondolom, az majd javul magától :)

Megyek is, mert holnapra különösen sokminden van... mindenkit puszilok sokszor, aki olvas!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam... - azt hiszem, mindig így kezdtem :) most Nektek is így kezdem, és igyekszem mesélni, bár nem olyan részletekbe menően, mint eddig.

Szeptember 4-én, csütörtökön volt egy Registration Day, ami finoman szólva szörnyű volt. Tulajdonképpen az összes nemzetközi diák egy hatalmas, 500 ember befogadására képes előadóteremben (Megaron) gyűlt össze, abból az alkalomból, hogy először magához vegyen egy kék mappát, amelyben 5000 prospektus található, majd regisztráljon az egyetemre, regisztráljon a diákigazolványáért, regisztráljon a városházán... Ezek után végig kellett hallgatni a rektor úr beszédét, aki sorolta, melyik ranglistán hányadik az egyetem, s hogy két Nobel-díjas fizikusuk még jelenleg is él és az egyetemen kutat, szóval ez a legjobb választás volt részünkről... Majd jöttek a nyálasabbnál nyálasabb beszédek arról, milyen régóta vártuk mindnyájan ezt a napot :) és hogy "We welcome you from the bottom of our hearts...", majd egy Master hallgató kiselőadása következett, melyben az összes sztereotípia szerepelt a hollandokról, az esős idővel, a sörrel, biciklikkel és a kimondhatatlan hangokkal - persze a kanadai lány szájából - akinek a nagymamája maga is holland, ez kicsit furán hangzott, milyen nehéz is kiejteni a "g" (hhhrrrré) hangot. Persze arra nem gondolt, hogy nem minden jelenlévőnek az anyanyelve az övé, így meg sem próbált hangosan, tagoltan vagy lassan beszélni :) így lehet, hogy a tulipánokról és a fapapucsokról is mesélt, csak arról lemaradtam... ja és a szélmalmokról is... Ez után volt egy "Information Market" nevű része a napnak, amikor egy kisebb teremben lehetett körbejárkálni és újabb prospektusokat magunkhoz venni arra az esetre, ha nem működne ajd télen a fűtés a lakásban... :)

A péntek már sokkal jobban alakult. Reggel fél 10-kor találkozó a kar (illetve a Graduate School) hallgatóinak, kivéve azokat, akik hollandok és ezen az egyetemen végeztek. Ugyanis a reggeli program az épületek megismerése volt a dékán köszöntőbeszédje után, ami még vicces is lett volna, ha nem tudnám Zoli blogjáról, hogy nekik annak idején ugyanazt adta elő, sőt, mindig mindenhol ugyanezt adja elő :) sebaj...  legalább rövid volt :)

Ez után kisebb csoportokban egy BA-s lány vezetésével vágtunk neki az épületeknek. Egyelőre képekkel nem tudok szolgálni, de azt kell mondjam, hogy ez aztán Campus... Két buszmegálló van a Campuson belül, Spár, kávézók, könyvesbolt, és egy hatalmas könyvtár, ami a kedvencem már most is. Ígérem, hozok majd képeket! Biztos vagyok benne, hogy minden nap el fogok tévedni, már magukat az aktuális épületeket sem egyszerű megtalálni :) De a könyvtár... 6 emeletes, de az egésznek egy nagy belső tere van, fekete, piros és fehér színű minden benne, kívülről is fekete. A felszereltsége elsőre kifogástalannak tűnik, rengeteg számítógép, asztalok laptopoknak, kényelmes helyek, könyvek :) és még hangszigetelt tanulószobák is vannak a morbidabbak számára - eléggé kellemetlenül néznek ki... egy asztal, egy szék és nézheted a falat, ráadásul még ki sem látsz, mert olyan üveggel van bevonva - állítólag már nem sokáig, mert történtek bent attrocitások ;) Részt vettünk egy IT Workshopon is, ahol megmutogattak minden felületet, ahol a tanárok kommunikálnak a diákokkal, tematikák, olvasmányok, beadandók, minden megtalálható, csak tudd, hogy hol keresd... :)

Az épülettel való ismerkedés után 2-kor megismerkedhettünk pár professzorral is. Röviden elmondták, mi várható a félévben, mivel foglalkoznak, mi a nevük (na ezzel sokszor nem sokra mentünk, a holland nevek ééérdekesek :) ) és hány órát kell készülni az adott tárgyra... Az egyiken pl. már meg is kaptuk egyből a beosztást, ki mikor és melyik témából tart kiselőadást, valamint hogy mit kell elolvasni az első (!!!) órára (ami holnap van - azaz hétfőn). Ez szerencsére csak 28 oldal, de szerdára majd 60-at kell :) ami persze nem probléma, csak nagyon szokatlan még angolul olvasni, főleg hogy nem tudom, mire is kell igazából készülni. De rövidesen kiderül, attól tartok :)

A kis ismerkedés után pedig következett a Welcome drink a "Basket"-ban, ami a Campus egyik kávézója/sörözője, a nevét pedig a tetején elhelyezkedő kosárlabda pályáról kapta. Itt mindenki kapott két műanyag érmét, amiért cserébe két italt kérhetett a pultál.

Az osztálytársak (azt hiszem ez a megnevezés a legalkalmasabb erre a képződményre) velem együtt 22-en vannak, és meglehetősen vegyes a társaság. A hollandok vezetnek, 9 fővel képviseltetik magukat - őket kevésbé sikerült megismerni, mert csak a szakos ismerkedésre jöttek, míg a többiekkel egész nap együtt lógtunk - majd a németek következnek 3 fővel, 1 portugál fiú (Francisco), 1 román lány, Andrea, aki az utóbbi négy évben az USA-ban tanult, 1 bolgár (Georgi) fiú és egy lány (Milena vagy Milánó, vagy ilyesmi), egy bangladesi, neki soha nem fogom megjegyezni a nevét azt hiszem, 1 svájci fiú, Vincent és még 4 fő, az egyik én vagyok, a másik háromra most nem emlékszem, de ha minden igaz, összesen 22-en vagyunk. Majdnem mindenki meglepően aranyos volt és kedves, sokakkal beszélgettem, mindenkivel egy kicsit, szerintem jó kis csapat lesz, ha az olvasás mellett másra is marad majd időnk ;) még jó hogy a Basket közel van...

Ugyaneznap este megérkezett Zoli, aki próbálta megszerelni a wifit, de nem ment neki...

Szombaton újabb 30 nevet próbáltam megjegyezni, ugyanis egy international day-t szervezett az ún. ESN - Erasmus Student Network. 1-kor találkozó a Dóm téren, városnézés kicsit, aztán vissza ide, és rollerezés :) de nem ám olyan kis vacak rollerekkel, olyanokkal, mint egy bicikli! Elöl nagy kerék, hátul kicsi, de a váz, mint a női bringákon. Szerzek majd róla fotót, nálam nem volt gép... Utána ESN-iroda látogatás majd az Uitzendburo, ahol munkaerő-közvetítéssel foglalkoznak, itt jó eséllyel pályázhatunk mi, szerencsétlen, nyomi, hollandul nem beszélő, csak angolul beszélő diákok kekszgyáras munkákra... Ez után következett egy vacsi, sörözés és beszélgetés.

Ma vasárnap van, amikor minden zárva. DE ez egy különleges vasárnap volt, Koopzondag, amikor nyitva vannak a boltok (Zoli szerint minden hónap első vasárnapja ilyen, de majd megfigyelem, ha ő nem tette meg...) így elmentünk az IKEA-ba, ugyanis a ruhásszekrényem még mindig lapra szerelve található, mivel Shafi nem találja a csavarokat hozzá. De ha már elmegyünk, kellett egy kislámpa is, mert nagyon gyenge a fény a szobámban, találtam is olcsón, igaz, hogy a bele való izzó ugyanannyi volt, mint maga a lámpa... de gondoltam ha már megvan a lámpa, nem ártana használni is :) így be kellett ruháznom. Vettem még papír dobozokat és iratrendezőket is. Szerencsére ezen vasárnap alkalmából mindenkinek vásárolhatnékja támadt, és mindenkinek az IKEA-ban, így míg Zoli sorban állt a kasszánál, nekem sorszámot kellett húznom a vevőszolgálaton, hogy elmondjam milyen szekrényem van és adjanak hozzá csavart. Csak 20-an voltak előttem, levegőt sem lehetett kapni... vártunk kb 3/4 órát, mire sorra kerültem, a néni jól tudott angolul, mivel nem volt nálunk blokk (Shafi akkor sem találná meg ha az élete múlna rajta) fizetni kellett, de mindegy volt, csak adják már ide... újabb 3/4 óra következett, míg megkaptam a csavarokat, és szerencsére addigra elkezdett szakadni az eső :) ám 5 perces várakozás után elapadt (ami azt jelenti hogy csak kicsit lettél vizes, de nem áztál el teljesen) és akkor mentünk a járműhöz... Ez a jármű nagyon érdekes, ők tram-nak hívják, Zoli szerint vonat, amúgy kb olyan HÉV-szerű, Utrecht melletti kistelepülésre megy (Nieuwegen) és pont útjába esik az IKEA is, jóval gyorsabb, mint az amúgy szintén arra közlekedő 7-es busz.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a csomagok holnap lesznek 2 hete úton, remélem, azért jól érzik magukat és hiányzom nekik, mert ők nekem nagyon, főleg az, amelyikben a bicikli lapul. Holnap kölcsönkapom Zoli egyik bringáját, de reggel még el kell vinnem a bácsihoz az utcánkban, aki belövi nekem az ülésméretet, gondolom a legalacsonyabbra, és akkor elvileg holnap már azzal megyek egyetemre :) amíg az enyém meg nem érkezik. Gőzöm sincs merre menjek, de van helyette térképem, azzal csak megoldom valahogy :) majd jó időben elindulok.

Az esőről és a bicikliről jut eszembe, hogy kiderült, mit kezdenek a nadrágjukkal szakadó esőben. No para, van esőkabátanyagból szép, csinos nadrág is :) kb 10 euró, mindenki ráhúzza a nadrágjára, és az egyetemen meg leveszik... jött a tanács: xl-eset vagy xxl-eset vegyél, és akkor még a cipődre is rá tudod húzni, az sem ázik be és a zoknid sem lesz vizes :) hamarosan nekem is be kell szereznem egy ilyet...

Nagyon sokminden eszembe jutott még, de azt hiszem, most elteszem magam holnapra. Hozok majd képeket nektek. Jajj, annyit még mindenképpen hozzátennék, hogy Zoli és Shafi 2 órás küzdelem árán belőtték a wifit, így most a szobámból írok nektek! :) Bárcsak a bicikli is szeretne már megérkezni... :)

sokszor puszilok mindenkit, és ha nem írok naponta, az az időhiány miatt lehet... de igyekszem.

Ma pótoltam a blogbejegyzéseket, ami nagyon vicces az az, hogy vissza lehet dátumozni őket, vagyis megválaszthatom, hogy az írásom milyen dátummal jelenjen meg :)

Amúgy nem én voltam a lusta, többször is készültem írni nektek, de valamit ügyködtek a blog.hu szerverén, így nem tudtam belépni, csak egy kommentet hagytam azoknak, akik esetleg az épségem miatt aggódtak... :)

Gondolom, mondanom sem kell, hogy bicikli sehol... Wifi sehol... Pedig ma jött volna Shafi barátja... Na majd újra megkérdezem. Tegnap és ma kb 3,5 percig sikerült a szobámban belőni egy nagyon gyenge wifi jelet, de sajnos olyan gyengus volt, hogy jóformán semmit nem bírt csinálni... Csak ledobni engem... Shafi ma is dolgozik, délutántól estig, így itt garázdálkodhatok gond nélkül.

A mai aktivitásom arra terjedt ki, hogy 6 után kiosontam a boltba, és reménykedtem, hogy nem akkor érkeznek a csomagok... Bevásároltam kajából, főzni még nem főztem, de lassan lehet, hogy kellene valamit. Csak valahogy olyan furák itt az alapanyagok, hogy inkább még ismerkedek a vizuális élménnyel... Azon kívül a fogszabályozóm ma is rakoncátlankodott, okozott pár kellemetlen falatot, ma éppen a jobb oldali 2-es fogam szeretett volna kiesni a helyéről, remélem, holnapra megtalálja az új helyét :) Amúgy jól elvagyok vele, csak néha rossz, de amúgy sem eszem valami sokat. Elnyamnyogok mindenen, mint egy csecsemő. Előbb-utóbb majdcsak megpuhul... :)

Most azt hiszem ma nem írok többet, úgyis be kell pótolnotok az előző két bejegyzést :) Holnap, ha minden jól meg a másik Annával, aki Utrechtben lesz fél évig Erasmussal, benézünk este a városba. Azért csak este, mert neki az egyetemen holnap már Introduction day van, én pedig gondolom ugyanúgy várni fogok itthon, mint eddig. Bár el kellene már nagyon menni regisztrálni a City Hallba, Shafi később nem nagyon fog ráérni, és nem lenne jó emiatt hátrányokat elszenvedni. Tippeket kérek, hogy el merjek-e holnap menni itthonról, vagy várjak szerdáig... félek, hogy tuttti akkor hozzák, amikor kiteszem a lábamat az ajtón...

Annak ellenére, hogy szombaton későn feküdtem le, vasárnap reggel is nagy lelkesedéssel keltem fel fél 10-kor, hogy nyakamba veszem Utrechtet, s végre szétnézek az óvárosban rendesen. Első este, mikor még a nővéremék itt voltak, bemerészkedtünk, de nem akartam elhinni, hogy ilyen kevés látnivaló van... 4-re haza kellett jönnöm, mert Borival dolgozunk egy tanulmányon, így gondoltam, 3-kor elindulok haza, és akkor még boltba is lesz időm menni. A terv csodálatosan hangzott, egészen addíg, míg rá nem eszméltem, hogy vasárnap nincsen nyitva semmi... és nincs itthon kaja, csak egy paradicsom van a hűtőben... Betettem a hátizsákomba két banánt és egy nápolyit, és reményekkel tele indultam be a városba, reménykedtem, hogy találok nyitva valami kajáldát, ahol megtömhetem a kis bendőmet.

Rengeteg szép dolgot láttam, igyekszem mindent megmutatni, és mesélni, bár túl sok információm nincsen, ugyanis ennyire jól még nem tudok hollandul, majdnem minden hollandul van ugyanis kiírva, lassan meg az olvasás... De azért mutogatom őket, remélem, fel lehet tölteni ilyen sok képet :)

Először is hagy mutassam meg a központi pályaudvar legnagyobb bicikli parkolóját :) Valamint a két biciklis rendőrt, akiket én is ekkor láttam először. A következő képen pedig a Centraal Station-t láthatjátok, innen indulnak a vonatok, távolsági buszok, városi buszok, s itt végződik majd mai történetünk is :)

De most akkor lássuk az óvárost... A következő képen a dómtorony látható, ami - a német nyelvű, 1000 Ft-os útikönyvem szerint - a legmagasabb templomtorony Hollandiában. A történetét csak mendemonsából tudom - talán majd az egyetem által szervezett városnézésen megtudom - de korábban hozzáépítették a dómhoz, csak egy vihar lerombolta a köztes épületet és nem volt pénz visszaépíteni VAGY a másik verzió szerint nem is épült közé épület, mert nem volt rá pénz. Mindenesetre ez a torony magában áll, közel a dómhoz, s kb. negyedóránként harangjátékot hallat.

A következő képeken a dómtéren található látványosságokat mutatom be. Az első az Universiteit Utrecht egyik épülete, amely korábban az első épülete volt az egyetemnek, órákat is tartottak itt, ma már csak jeles ünnepségeket rendeznek meg ebben a házikóban. A falán találkoztam az első angol nyelvű felirattal, amelyet szintén megmutatok, az egyetem logója miatt. Az épület előtt látható egy gömb, ami körül az egyetem logójában lévő felirat olvasható.

És akkor most következik a felirat:

A logóban a nap az igazság napját jelképezi, míg a napocska közepén elhelyezkedő zászló Utrecht zászlaja. A latin mondat pedig a nap körvonalán olvasható - bár itt nem igazán látszik...

A következő képen maga a dóm látható, bocsánat, nem túl jó kép, nagyon közel volt, és sehogyan sem akart odébbmenni :)

Ez után megtudtam, hogy Utrecht védőszentje Szt. Martin, akinek az életéből vett jelenetekkel tarkítanak mindent... A következőkben azt is megmutatom majd, hogy hol.

A dóm oldalán olvasható volt az épület történelme - hollandul, így ha megbocsátjátok, nem értettem, így ezt a történetet majd akkor mesélem el, ha már tudni fogok hollandul rendesen :)

Utrechtben is rengeteg gyönyörű gracht látható, most csak egy képet osztok meg veletek. Amint a képen is látható, le is lehet menni a folyó partjára, ahol kis csónakházak találhatók. Mivel ma mégjobb idő volt, mint tegnap, így családok piknikeztek a parton, kinyitottak a kávézók (pedig vasárnap van) és csónakázni mentek az emberek.

Utrechtben teljesen máshogyan néznek ki a házak, sokkal kisebbek és aranyosabbak, mint Amsterdamban. A következő képen látható kertről nem teljesen sikerült kiderítenem, hogy micsoda, valami Mária kápolna- szerűség, mindenesetre szép, és várom, hogy majd a városnézésen megtudjam, mi is ez :)

Mindenesetre nagyon hasonlít a Pandhof-nak nevezett kerthez, ami a dom belső udvarában található. A következő képek ezt fogják szemléltetni. És egy meglepetésem is van a számotokra :)

A Pandhof körül kerengő található, közepén pedig szökőkút. Ez az udvar eleinte az egyetem tulajdona volt, ide jöttek a diákok, majd a papok itt elmélkedtek. Találkozhattunk itt a tervező szobrával is - mindjárt mutatom - valamint legnagyobb meglepetésemre a holland és angol nyelvű feliraton kívül magyarul is olvashattunk egy részletet! Azt hittem, rosszul látok...

Itt a Pandhofban is találkozhattunk a Szt. Martin életéből vett jelenetekkel, valamint egy másik udvarban is, csak annyi mindent akarok mutatni, hogy nem tudom, mi szerint haladjak :) De akkor most először megmutatom ami még itt volt. Tehát Szt. Martin:

Nem nagyon látszik, de a kis háromszögekben ő van, most pedig jöjjön az építész:

És akkor a következő két képen mutatok még egy nagyon szép kertet.

A szobor homokból, vagy agyagból készülhetett, s a dómot ábrázolja a toronnyal együtt. Ez alapján azt tartom valószínűbbnek, hogy valaha felépült egyben az egész, és egy vihar rombolta le, bár az is lehet, hogy a szobrász csak kiegészítette.

Természetesen megint semmilyen felirat nem volt, csak hogy EU-s pályázaton kik állították helyre, valamint a Szt. Martin életéből vett jelenetek hollandul egy kis táblán. Ugyanis a kert falán körbe-körbe ezekkel a jelenetekkel találkozhattunk. Számomra időrendben ez következett hamarabb, mert ide előbb betévedtem, mint a Pandhofba.

A dómon kívül még két templomot fedeztem fel, a Péter és Jakob templomokat (a képek is ebben a sorrendben), igazából a környékükön nem sok látnivaló volt, de azért megmutatom őket, hátha valakit érdekel:

És még néhány dolog, ami nekem megtetszett :)

Az első egy ház homlokzata, eléggé különleges, és azt hiszem, jól is néz ki :) A második pedig egy könyvtár, illetve nyilvános olvasó helyiség, nem tudom, hogy a kettő ugyanaz-e :) De ennek először az ablakaira figyeltem fel. A két nagy piros izé az épület előtt pedig postaláda, de ilyen szép piros ládája csak a közintézményeknek van, azt hiszem, legalábbis eddig úgy tűnt nekem.

És a legjobbat majdnem elfelejtettem. Ez Marcinak szerintem nagyon fog tetszeni. Amit a következő képen láthattok, azt a földön találtam, mindenki átmászkál rajta, és nem is sokan veszik észre: a limes. Az óváros egész területén kijelölték, hogy a föld alatt hol húzódnak még mindig az egykori római Castellum Trajectum falai:

Végül még egy dolgot terveztem megmutatni nektek. Úgy esett, hogy a nagy éhség közepette eszembe jutott, hogy hátha a központi pályaudvaron nyitva van valami, ahol élelmet lehet szerezni. Ééééés igeeeen :) bolt, kajálda, ameddig a szem ellát, így megmenekültem az éhhaláltól. :) A Centraal Station össze van kötve egy nagy épületkomplexummal, a Hoog Catharijne nevűvel, ami elvileg a shopping center. Bementem ide, minden zárva, egy lélek sincs sehol. Maga a bevásárló rész nem olyan nagy, kb 15 bolt lehet, de a végén kilyukadunk a pályaudvarra. A pályaudvarról készítettem egy képet:

Ennyit mára, remélem, tetszenek a képek!

Ééééééés igeeeen :) Bumi eljutott A'damba. Nem is volt olyan bonyolult...

Reggel elmentem buszjegyet venni, a postára, ahol 6,90-be kerül egy olyan, amin 15 csík van. Itt ugyanis csíkok vannak, és azokra pecsételnek a sofőrök. Kezdem kapizsgálni a rendszer lényegét is, hála Amszterdamnak, de ne szaladjunk ennyire előre...

Tehát kimentem a buszmegállóba, ahol már rengetegen álltak - ez itt meglehetősen ritka látvány, így gondoltam, sietek, mert biztosan mindjárt jön a busz. De nem így történt, ugyanis szombatonként és vasárnaponként még a szokásosnál is ritkábban jár, mégpedig fél óránként... De sebaj, türelmesen vártam muszlim utitársaimmal együtt. Ekkor még volt 40 perc a vonatig, így nem aggódtam. Meg is érkezett a busz, majd olyan 5 perces sorbanállás után meg is kaptam a pecsétemet, s elindultunk. Majd a következő megállóban nagyjából 50-en szerettek volna felszállni, így itt kicsit tovább álltunk, miközben azon gondolkodtam, vajon lekésem-e a vonatot. Mindenki, egyesével felszáll az első ajtónál, megmondja, hova szeretne menni, a sofőr pecsétel, utas megköszöni, hátramegy. Jön a következő... Alapszókészletemnek köszönhetően még azt is megértettem, mikor a sofőr megkért minket, hogy nyomuljunk hátrébb "achter" :) így hát felnyomultak mind az ötvenen, s tovább indultunk. Szerencsére a busz annyira tele lett, hogy máshol már nem is álltunk meg (gondolom azok nem örültek annyira, akiknek újabb fél órát kellett várniuk...). Megérkeztünk a központi pályaudvarra (Centraal Station), ahol úgy döntöttem, mivel gőzöm sincs hol az állomás, követem a tömeget. Nem is volt nehéz dolgom, ugyanis kb az egész busz elindult fel egy mozgólépcsőn. Mentem hát én is. Aztán balra mentem, mert arra több ember volt :) Látom, arra vannak a távolsági buszok, reménykedtem, hogy valahol majdcsak lesznek vonatok is. Így is lett, megtaláltam a táblát is, az én vonatom végcéja den Helder, 11:10-kor indul, 5-ös vágány. Szuper, akkor vegyünk jegyet. Automata. Mint nálunk, kék és sárga, a különbség csak, hogy nem tud magyarul (mint később kiderült, angolul tud, de én annyira koncentráltam, hogy jó gombokat nyomjak meg, hogy a kis English zászlót nem vettem észre :) ). Már itthon kinéztem előre, hogy ha oda-vissza útra szóló jegyet vásárolok, kicsit spórolok - ugyanis még teljesárú jegyet kellett vennem, mert nincs még diákom. Egy út 6,60 de ha retour-t veszel, csak 12,10. Gondoltam, az is valami. Szépen ki is választottam: Amszterdam, másodosztály, retour, teljes árú, egy személy, készpénzzel fizetek, nem, nem szeretnék mást vásárolni. Ekkor próbáltam belenyomni egy 20 euróst, de mint megtudtam a szomszédban nyomogató holland hölgytől, ez bizony csak aprót vagy hitelkártyát fogad el... remek... Kinek van 13 eurója apróban?!? Hát nekem nem volt, még 6,60 is csak éppenhogy, úgyhogy vissza az egész... Amszterdam, másodosztály, egy útra, teljes árú, fizetek, nem, nem kérek mást, készpénzzel fizetek... éééééés sikerüüüült :) Lementem az 5-ös vágányra mozgólépcsőn!! :) kicsit bámészkodtam, majd megérkezett a vonat, s percre pontosan el is indult.

Nem olyan jó ez a kép, de az mindenesetre látszik, hogy ez a vonat bizony emeletes :) Bumi bevállalós volt, és egyből fel is ment az emeletre. Belül nem fényképeztem, mert sokan voltak, és féltem, hogy megvernek ha az arcukba fotózok :)

De igazán szép és tiszta minden, kényelmes és puha székek, nincs szemét, kuka mindenhol. És ami a legdöbbenetesebb, ez a vonat siklik, semmilyen "dübb-dübb-dübb-dübb"-höz hasonlító hangot nem ad ki, nem döcög és nem is zakatol. Rosszul is lettem tőle egy kicsit, pedig mindössze 30 percig tartott az út, illetve kicsivel rövidebb volt - ez is szokatlan, mert ugye MÁV vonattal még nem fordult elő soha, hogy korábban érjen oda... :)

Amszterdamban én vártam aztán Annára, mert szegény a metró helyett véletlenül a villamosra szállt, és ez lassabb - írta sms-ben. Hát gondoltam, rendben, de hogy lehet összetéveszteni a villamost a metróval? Véletlenül elfelejtesz lemenni?!? :)

Amíg vártam, ezt a képet készítettem, itt érdemes megnézni a néger fiatalember fejével egy vonalban húzódó, ámde éppenhogycsak a háttérben látszó hatalmas bicikli parkolót. Illetve ezt a sok embert :) Rájöttem, hogy ez is hiányzott nekem. Itt, Utrechtben minden valahogy túl csendes. Elszoktam én már ettől Budapest zajos és rohanó városában... :)

Annával jóformán csak kavarogtunk a forgatagban, és beszélgettünk, mindkettőnknek jól esett a magyar szó :) Próbáltunk neki bicajt venni a bolhapiacon, de az eladó, aki olyan szinten szívott, hogy kb. kétpercesre csökkent a memóriája, egy használt vacakot szeretett volna 95 euróért ránk sózni. Nem azzal van a baj persze, hogy használt, hiszen itt kivétel nélkül mindenki roncsokkal közlekedik, hanem azzal, hogy 170 euróért vadiúj, rugózós üléses, mittoménmilyen montenbájkot lehet kapni. Ezek pedig - mondanom sem kell - vetekszenek a tornyospálci darabokkal, amiknek a pedálját és a kerekét is kb. otthon tatarozzák az öregek... így nem vettünk bicajt, de láncok terén tájékozódtunk. Én otthon vettem egyet, de azt hiszem, be kell szereznem egy olyat, amit ők használnak. Itt mindenkinek nagyon vastag lánc védi a járművét. A csávó memóriájáról onnan tájékozódtunk, hogy amikor először kérdeztük, még nem volt női vázas bicajuk, de mondták, hogy később nézzünk vissza, egy olyan 2-3 perc múlva, mert folyamatosan hoznak ide bicajokat, és hátha szerencsénk lesz. Hoztak is egyet azonnal, de megállapodtunk, hogy pár perc múlva visszajövünk, addig a csávó felvásárolja az eladótól a bringát. Na mi vissza is tértünk pár perc múlva, de a csávó ekkor már nem emlékezett...

Nem készítettem sok képet, mert szűkek az utcák, és nem sok minden fér bele, de egy kép nagyon megfogott:

Gyönyörű. Szép időnk is volt, olyan 25 fok legalább, bár nem vagyok jó az ilyen becslésekben. Mindenesetre ezen a képen minden ott van, ami jellemzi Amsterdamot: gracht, hajók, biciklik :) A napfény kicsit csalóka, de ez a hétvége most nagyon meleg volt - kivételesen. :)

Aztán Anna megmutatta az egyetemet, ahova ő fog járni - mint kiderült nem fél évig, hanem egy évig :) - Vrieje Universiteit a neve, és itt készítettem pár képet. Ez egy igazi campus, bár az épületek stílusa nekem nem tetszik, az udvar mindenképp irigylésre méltó - bár nem tudom, hogy ha esik az eső és fúj a szél - márpedig az év nagy részében ez történik - akkor vajon mit kezdenek vele... :)

Kávézó az első képen, strandröpplabda pálya a másodikon, s mindenhol padok és asztalok... Ez azért jól néz ki :)

Olyan este 10-re értem haza, hulla fáradtan, nem is kellett ringatni. Boldog voltam, mert elhagyhattam a lakást, és mert érezhettem egy kis pörgést. Akkor nem voltam boldog, mikor kiszámoltam, hogy nagyjából mennyi pénzt tapsoltam el egy nap alatt... de ez most nem érdekel :)

Tartozom még két magyarázattal:

1) Anna úgy tudott véletlenül villamosra szállni metró helyett, hogy a metró ugyanolyan, mint a villamos, és csak egy nagyon rövid szakaszon közlekedik a föld alatt.

2) Az elején említettem, milyen trükkösen működik a buszjegy... Nos, képzeljetek el egy hosszú papírfecnit, amin 15 sor van, üres sorok, megszámozva 1-15-ig. A jegylyukasztást a pecsételés helyettesíti. Minden utazás alkalmával egy csíkot el kell használni alapból, mert az ember utazik, plussz még annyi csíkot, ahány zónán keresztül utazik. A városok zónákra vannak osztva. Ezt az információt még a buszjegy hátuljának tanulmányozása alkalmával elsajátítottam. De hogy hogyan vannak ezek a zónák, azt valószínűleg csak a buszsofőrök tudják - gondoltam én. Igen ám, de A'damban mindenki magának pecsétel, így ott rendesen ki van írva a villamosokra, hogy melyik megállótól melyikig tart az egyik zóna, s hogy hol kezdődik a másik. Utrechtben csak egy térkép van a buszmegállóban, de hogy abból ki nem bogarászom, hogy hova akarok menni, az tuti... Mondjuk nálunk nem is kell, mert a sofőr pecsétel :)

Este azt is megtudtam Shafitól és a barátnőjétől, hogy olyan frankó helyen lakunk, hogy 2 megálló múlva átlépjük a zónahatárt, így minden alkalommal, amikor az 5 megállóra lévő Centraal Station-ra megyek, 3 csíkot használok el... alig várom már, hogy legyen bicajom...

Ma sem érkezett meg a biciklim. Ezt az eseményt nem kívánom kommentálni, mert a kommentek nem tűrnének nyomdafestéket... Csak reménykedni tudok, hogy hétfőn végre lesznek kegyesek kiszállítani a holland kollégák, s abban is biztos vagyok, hogy többé a szüleim nem küldenek utánam minden földi jóval megpakolt szeretetcsomagokat... inkább eljönnek, és elhozzák magukkal. Olcsóbb, gyorsabb és megbízhatóbb...

A muszlim gyerekek már nem sokáig üvöltöznek agyatlanul reggeltől estig az utcánkban, mert hétfőn kezdődik az iskola, s csak remélni tudjuk, hogy ez változtat majd a napirendjükön valamelyest, ugyanis rájuk kelünk, s rájuk fekszünk... :)

Holnap nagy izgalmak várnak rám, bár nem merem elkiabálni, merthát Murphy nem szeret engem mostanában :) de ha minden igaz, holnap ellátogatok Amszterdamba - vagy ahogyan ők mondják: A'damba. Donáth Anna (aki nem ismeri: szakkolis, és fél évig A'damban lesz, Erasmussal, ő is szociológiát tanul) ugyanis már megérkezett, s holnap együtt fogunk körbenézni a városban. Nagy nehezen sikerült megtalálnom a neten a holland vasút menetrendjét, az ár borsos, de az elmúlt egy hét sehova-nem-menéssel spóroltam, így megtehetem, hogy most jóóóól kifizetem azt a vonatjegyet... buszjegyet meg veszek olcsóbban a postán, a buszon drágább, de erre csak nemrégen jöttem rá. Aztán vasárnap pedig szerintem dacolva mindennel és mindenkivel Utrechtben fogok végre szétnézni. Elvileg az egyik napi program a szept. 4-5-6 közül tartalmaz városnézést is, de ahogyan Zoli blogjáról tájékozódtam, az néha biliárdozásba csap át... így lehet, hogy nem árt, ha körülnézek kicsit végre a városközpontban is. Lehet, hogy áthívom Annát, hogy vasárnap együtt fedezzük fel Utrechtet. Jajj, várom már, remélem, nem hamis a menetrend amit találtam, s remélem, megtalálom, hol vannak a vonatok, s hogy hol kell jegyet venni :) A vonat 11:10-kor indul, s 11:40-re ér oda, azt hiszem, 10-re kimegyek az állomásra :) nehogy lekéssem a vonatot :)

Ha hétfőn sem érkezik meg a bicikli, akkor felhívom őket, és követelni fogom, mondják meg, hol van az épületük. Azért hihetetlen, hogy a csomagokkal egy városban vagyok kedd óta, s azóta nem bírták kiszállítani... Komolyan mondom, bárcsak elmentem volna érte még kedden... Nade, mindegy. Téma jegelve.

Köszönöm mindenkinek, aki ír kommentet, ímélt, jó tudni, hogy ti is jól vagytok, és hogy nem sikerült elfelejtenetek másfél hét alatt :) nemsokára beindul az egyetem is, és akkor csak úgy pörög majd az idő kereke...

Mesélek majd az amszterdami kalandokról, ha nem, az csak azért van, mert nem férek a nethez. Ötleteket kérek, hogyan vegyem rá a nagyon jófej, ám lusta Shafit, hogy szóljon végre a nagyon kedves barátjának, aki nagyon ért a számítógépekhez, hogy szerelje már meg azt a szerencsétlen wifit... ha az sem elég neki, hogy egész nap a nyakán ülök, és internetezek, akkor vajon mi?!?

sokszor puszilok minden kedves Olvasót :)

Biciklinek se híre, se hamva... nyomozunk telefonon a csomag után, de a hollandok nem olyan jók, mint a magyarok... telefonálgatsz összevissza, nem tudnak semmit, majd a végén elkérik a számodat, (gondolom ez olyan, mint a "majd hívlak..." szöveg) hogy ha megkérdezte a kollégáját, akkor visszahív... hát azóta eltelt már pár perc...

A magyarok azt mondják, probléma volt a címzéssel, és meg is kellett erősíteni azt, így valószínűleg csak ma vagy holnap fog ideérni... de azért hívjam fel a hollandokat... megvan a csomagok száma, és a telefonszám is, szerencsére mindenki beszél angolul. Nagyon kedvesek, kapcsolgatnak jobbra-balra, és aztán a végén megkérnek, várjak egy percet. várok. 2 perc zene, majd újra kicsöng, sa végén felveszi valaki más, és kezdődik előlről... de megtalálták, akivel beszéltem, újra elkérte a csomagok számát. Annyit lát, hogy Hollandiában van... na mondom, köszi... de mondom baj volt állítólag a címzéssel, akkor elmondom újra, vagy valami. hát, ő a címet nem látja, meg semmit, csak hogy itt van a csomag a közelben... adjam meg a számom, kideríti hogy mi van, és akkor felhívnak. aha- gondoltam én, de megadtam... hát ez van most. és megint csak itthon ülök és várom a biciklit, lassan egy hete. de fogadjunk, ha elmennék itthonról, egyből megérkezne... úgyhogy nem megyek...

tegnap nagy felfordulás volt itt, ezért nem tudtam nethez férni, de a szobámba írtam nektek :)

puszi mindenkinek, remélem kevésbé ínséges netidők következnek.

Bumi

Sziasztok kedves blogolvasók! 

Ma kuszán alakulnak itt a dolgok… már egy óra, és a biciklim még sehol, miközben a lakás felújítása ma folytatódik. 

Eddig azt hiszem, még nem meséltem, de a főbérlő mindent felújított ebben a lakásban. Azt mesélte tegnap, hogy nagyon csúnya volt itt minden, úgyhogy mindent szépen lefestett, kicserélt, stb. Az utolsó simítások még hátra vannak, ma jön majd valamelyik barátja, aki munka után befejezi a parkettázást a nappaliban és az előszobában. A nappaliban már csak a szegélyeket kell feltenni, és aztán kész is. De azt hiszem, ez ma egészen estig meg fog akadályozni abban, hogy netközelbe kerülhessek, így most megint a szobámból írok, miközben próbálok megenni egy kőkemény barackot és miközben már tűkön ülök, hogy jöjjön a biciklim… Eddig nem sok mindent csináltam, de már nagyon szeretnék elmenni valamerre, úgyhogy egyenlőre még türelmesen várok. Megnéztem pár részt a South Parkból. 

Amúgy egyre inkább kezdem megszokni ezt a helyet, persze furcsa még mindig, de azt hiszem, megszokható. Fura, de mielőtt megérkeztem volna mindig azt gondoltam, hogy milyen jó lehet külföldön élni. Most, hogy itt vagyok, úgy érzem, az ember bármit megszokhat, de külföldön mindig is idegennek fogja érezni magát, soha nem érezheti magát igazán otthon. Shafi mesélte tegnap, hogy annak az étteremnek a főnöke, amelyikben ő dolgozik Hollandiában született, itt él 42 éve, de a szülei törökök, s a hollandok nem tudják őt hollandnak tekinteni. Ez azért nem lehet egy kellemes érzés…

Közben persze azt is meg kell jegyeznem, hogy itt, a mi utcánkban nap mint nap látom, milyen békésen és baráti szeretetben tudnak együtt élni két, ennyire teljesen különböző kultúra képviselői. 

Azt hiszem, ma már semmilyen hivatalos dolgot nem fogok elintézni. A City Hallban kell regisztrálni a tartózkodási címet, ehhez kell Shafi aláírása is, úgyhogy oda együtt fogunk menni, de gondolom miközben a barátja itt fúr-farag, nem hagyja itt. Úgyhogy ez holnapra marad… Aztán jön a hétvége, ami még lassabb itt, mint a hétköznapok, de az után talán egy kicsit felgyorsul majd az élet. 

Rengeteget alszom, valahogy nem bírom kipihenni az utolsó félévet, de rajta vagyok a témán.

cupp

Sziasztok! 

Kifejlesztettem egy újabb technikát :) A szobámban írom a blogot, egy Word dokumentumba, majd amikor nethez tudok menni, akkor egyszerűen csak bemásolom a szöveget és már kész is :) Azt hiszem, mostantól kb levelezni is így fogok mindenkivel, amíg nincsen net a szobámban (bár lehet, hogy ez a hőn vágyott idő soha nem érkezik majd el…). 

Eszembe jutott még egy-két érdekesség, azokat fogom megosztani veletek, aztán ha minden jól megy, holnap este már a bringás kalandjaimról tudok beszámolni nektek.

Nos, az érdekességek majdnem mind az Albert Heijn-hez kapcsolódnak. Még szerencse, hogy valamennyire sikerült megtanulnom hollandul (és hogy tudok németül) :) a kettő összhatásának eredménye, hogy megértem a boltban a feliratokat, mi szerint pl. a zöldségeket és a gyümölcsöket a kasszánál mérik le és árazzák be. Ez amúgy annyira nem egyértelmű, mert nemcsak egy olyan sima mérleg van itt, mint a tesco-ban, ahol nem is tudsz mást csinálni az áruval, mint rátenni. Itt – gondolom régen mindenki maga mérte itt is – megmaradtak a nyomógombok is, így eléggé megtévesztő. De miután sokáig sündörögtem arrafelé, egyrészt volt időm hatszor elolvasni és újraértelmezni a feliratot, másrészt láttam, hogy más sem méri le :) úgyhogy reméltem a legjobbakat.

Ami még érdekes, hogy a zöldségek és gyümölcsök árát nem egy kilóra, hanem fél kilóra vonatkoztatva adják meg, így pl. fél kiló (fakó holland) paradicsom 0.89-be kerül. De mitől is lenne színe, mikor kb. a nap sem süt soha… csoda, hogy nem zöld :)

Nagy táblával hirdetik a zöld kivi testvérét, a sárga kivit, még nem mertem bevállalni :) meg amúgy is gyanús, hogy itt egy kivi kb. háromszor akkora, mint nálunk… mutáns darabok.

Azt is megfigyeltem az Albert Heijn-ben, hogy minden vásárláskor megkérdezik, van-e bónusz kártyád. Hát mindig rázom a fejem, vagy mondom, hogy könyörgöm, mondják el angolul is, hogy mit szeretnének, de olyankor annyira soha nem fontos a közlendőjük, hogy megkérdezzék angolul is… Beleolvastam minap Zoli blogjába, gondoltam, most hogy itt vagyok, talán némi hasznos infó csurran-cseppen belőle. :) Így megtudtam, hogy a cigis pultnál lehet venni ilyen bónuszkártyát (a kasszánál nem is árulnak cigit, csak egy külön pultnál), ami egyrészt létezik kártya formában, másrészt pedig kulcstartóra is szerelhető. Minden vásárlás alkalmával bepittyentik neked, és minden nap más-más termékekre jár kedvezmény (azt nem tudom, akkor is jár-e kedvezmény, ha nem bónusz terméket vásárolsz). Azt hiszem, a következő kalandom az lesz, hogy szerzek magamnak egy ilyet én is :) had piackutassanak engem is, hogy miket vásárolok. Második vásárlásom alkalmával egy olyan kasszás fiúhoz kerültem, aki az első igazi holland volt az életemben, akit értettem. Szépen, artikulálva beszélt mindenkihez, így pontosan értettem, mennyit kell fizetnem, mennyit kapok vissza és van-e bónuszkártyám, megköszönte, én is, és még el is köszöntünk egymástól – az első holland párbeszéd. Ezen felbátorodva a boltban már simán holland vagyok, persze néha angol mondatokkal, úgyis érti mindenki :). Na, gondoltam, most már nyugodtan válaszolhatok hollandul a boltban minden kérdésre. De mégsem, mert másnap egy olyan kasszás volt, akinek egy szavát sem értettem. Így amikor megkérdezte, hogy „dfnksags”, akkor én csak ráztam a fejemet – gondoltam, ez biztosan egy szinonímája a „bonus”-nak, így kidobta a blokkot. :) Most már jobban kell figyelnem, kombinálódnak a lehetséges kérdések. :) (Nem olyan nagy baj persze, csak az elején még jó tudni, mennyibe fáj 4 db paradicsom, 2 db barack, stb.)

Na és még egy érdekesség, hatalmas ablakpárkányok vannak, azt hiszem, így megspórolok egy könyvespolcot :). A szobám az utcára néz, és azt még érdemes tudni, hogy minden lakás minden szobájában (amit eddig láttam) az egyik fal csupa ablak, így nagyon szép világos a szobám. Az ablak alatt pedig egy kb. 25-30 cm széles párkány húzódik végig, a szoba szélességében. Oda aztán minden elfér. :) Mások itt a környéken vallásos tárgyakat helyeznek oda, hát én majd a vastag statisztika és mindenféle könyveimet fogom odatenni. (Végül is még nem érzem magamat muszlimnak.)

Nézegettem ma, hogy milyen óráim lesznek az egyetemen, nagyjából lehetetlenség kiigazodni rajta. Eddig annyit sejtek, hogy van kb. 6 féle tantárgycsoport, amiknek biztosan van normális neve is, de csak rövidítésekkel jelölik őket, ilyenekkel pl.: MERM, EdSci, DASCA… Nomost mindegyik ilyen tantárgycsoport áll 4 tantárgyból, és találtam az egyetem honlapján egy oldalt, ahol el lehet olvasni, melyik óra miről fog szólni, és mikor lesz – de persze ez még a nem hivatalos verzió. (Remélem is, mert szerintem pár dolgot elszúrhattak benne, ha több olyan nap is van, amikor egymásba lógnak az órák :) vagy lehet, hogy itt majd azt is megtanítják, hogyan legyünk egy időben két helyen?!? :) ) Az viszont nagyon tetszik, hogy – annak ellenére, hogy tényleg nem nagyon bírok még kiigazodni rajta – az látszik, hogy minden tantárgycsoportból 3 féle óra inkább elméleti, beszélgetős, olvasós óra, amikor tulajdonképpen az anyag elsajátítása zajlik, s a negyedik féle pedig mindig valamiféle kutatási gyakorlat, ami a gyakorlatban ötvözi az őt megelőző vagy vele párhuzamosan folyó kurzusok anyagát. Úgy tűnik, az első szemeszter utolsó napja december 19. lesz, de azt sehol nem találtam meg, hogy meddig tart majd a karácsonyi szünet, vagy hogy egyáltalán az előtt lesz-e még valami holiday :). Örülnék, ha már láthatnám az órarendemet, de legkésőbb szept.4-én vagy 5-én megkapjuk az egyetemen. Itt is minden az interneten keresztül szervezhető, mint otthon az etr, itt myuu-nak hívják, (uu = Universiteit Utrecht) de sokkal több hasznos információt tartalmaz. Az első napon ezt is meg fogják nekünk mutatni, csakúgy, mint az egyetem hatalmas épületkomlpexumait.

Szereznem kellene valahonnan egy ruhaszárítót :) meg is néztem a szótárban, hogy hollandul tudjam megvásárolni – ez remek, ugyanis csak ruhaszárító kötél vagy csipesz létezik a szótár szerint, így műanyagot nem tudok majd venni :) de vehetek pl. ruhatetűt is… Lássuk a szárító-nál: a szárító állvány az vajon az? Még jó, hogy van holland-magyar szótáram is, abban lecsekkolva a szárító állvány holland verzióját (droogrek) azt állítja, hogy ruhaszárító :) csudajó :)

jelentkezem hamarosan,

mindenkit puszilok addigis

Sziasztok!

A mai írásomat Marcinak címezem, akit nagyon imádok, :) és aki minden este olvassa a blogomat Mamával együtt.

A mai napon semmi érdekes nem történt velem, de azért talán van pár vicces mondanivaló a tarsolyomban.

Reggel beszéltem apukámmal, aki szerencsére ma postára adta a biciklimet, így holnap vagy holnapután már nyergelhetem is, és végre mehetek messzebbre is, nemcsak gyalogos távolságokra. A kormányt meg kellett lazítani, mert különben nem fért volna be semmilyen dobozba sem, úgyhogy a szerelés még korántsem ért véget...

Mondjuk a pontos cím megszerzése sem volt kicsi kaland - bár nem akkora, mint a múltkori kajamelegítés -. Shafi ugyanis - mint említettem - két napra eltűnt, és bár az utcát és házszámot tudom, az irányítószámról fogalmam sem volt. Így nekiálltam leveleket keresni, amiket ő kapott, szerencsésen találtam is egy nagy kupaccal, arról leolvashattam: 3554 TJ. Így mehetett az infó anyukámnak skype-on, aki továbbította azt apukámnak.

Tegnap megterveztem google-ben az utat az egyetemre. Godoltam, lehet, hogy így hosszabb, de megéri, ha nem kell minden sarkon leszállni a lóról térképet nézegetni, és forgatgatni. Mert ugye mivel nőnemű vagyok, meglehetősen jól olvasok térképet, de csak akkor, ha mindig irányba tudom fordítani, hogy merre is megyek. A google pedig megmondja pontosan, hol és merre kell lefordulni, és a következő utcán hány métert kell haladni. Nyomtatót pedig hoztam magammal :)

Mivel ma nem készítettem képeket, ezért arra gondoltam, megmutatom a térképen, hol lakom, és hol az egyetem.

A pontban lakom, és B pontban található az egyetem. A google szerint 9,8 km, de azt hozzáteszi, hogy a gyalogos útvonaltervező még csak béta verzióban van, így előfordulhat, hogy a javasolt útvonalon nincs aszfalt, vagy hogy nem alkalmas gyalogos közlekedésre (megjegyzem a választható opciók között a bicikli nem szerepel, de attól nem félek, hogy lenne a városban olyan út, ami mellett nincs minimum 8 féle lehetőség a biciklivel való közlekedésre :) )

Nem kell megijedni, nekem is soknak tűnik, de állítólag eleinte 40 percbe is beletelik, azután egyre kevesebb. Hát ráérek, van 10 napom, hogy gyakoroljam :)

Ezen kívül még mindig nem értem, hogyan lehetséges, hogy a lakásban hidegebb van, mint az utcán, valamint megrökönyödve vettem észre, miközben ültem a szobámban fagyoskodva, hogy a muszlim gyerekek halál nyugodtan, rövidujjúban játszanak az udvaron. Mondjuk a szüleikkel sem lehet minden rendben, mert a boltba menet találkoztam egy kislánnyal és az apukájával, a kislány rövidujjúban volt, míg az apukája kabátban... vagy lehet, hogy a gyerekek csak jobban bírják?!? :)

Apukám azt kérdezte, nem megy e a légkondi :) de annak nyomait sem találom sehol, így gondolom ez csak az építőanyag tulajdonsága lehet. De végülis decemberig lesz időm megszokni, addig nem lesz fűtés itt, az tuti. Még jó, hogy hoztam magammal a halásznadrágjaimat és még néhány szoknyát is, így legalább majd tudok mivel tüzet rakni a szoba közepén :) mert 2 évig itt biztosan nem lesz szükség arra, hogy felvegyem...

Ma jó sokmindent vettem a boltban, berendezkedtem két napi bicikli-várásra :) addig még ki kellene derítenem, működik-e a kaputelefon, mert eddig azt még senki nem használta. Vagy majd füstjelekkel jelzi a futár, ha ideért az új járgányommal :) mindenesetre valószínűleg nem lesz nehéz észre venni, mert az utcában 5 nap alatt kb 2-szer hallottam autózajt :)

Ha meglesz a járgány, akkor irány a városháza, ahol bejelentjük az itteni lakcímemet, majd az adóhivatal, ahol kapok egy számot, (SOFI number) ez kell ahhoz, hogy majd dolgozhassak. Bankba is kell majd menni, de az egyenlőre még várat magára.

Az órarendemet még nem tudom, és azt sem, mikor lesznek szünetek - ha lesznek egyáltalán... remélem, azért Karácsonyra hazaengednek legalább pár napra :). Kicsit zavar, mert jó lenne legalább már sejteni, hogyan alakulnak majd a dolgok itt, de nincs mit tenni, mint türelmesen várni.

Remélem, szép esti olvasmányt kerekítettem még így, a semmiből is :) Bár az igazán nagy tehetség majd a holnapi és holnaputáni nap elmeséléséhez kell, amikor még ennyi sem fog történni :)

Szép álmokat Marci! Puszicsomagok repülnek Hollandiából!

Bumi

UI: eszembe jutott mégegy érdekesség, de azt már csak a holnapi mesében árulom el! :)

Bizonyára emlékeztek, hogy tegnapelőtt elmentem sétálni, és egy csodaszép folyóra akadtam. Miután Marci érdeklődött, van-e rajta híd, gondoltam felkerekedek és megkeresem azt a hidat :) így elindutam a másik irányba, mert a múltkor hídnak se hírét, se hamvát nem láttam. Munkálkodásaim eredménnyel jártak, megtaláltam a hidat :)

Az első képen nem látszik annyira, a kis aranyos viziházikóktól :) hát én bátor voltam, és fel is mentem a hídra, hogy megnézzem, milyen utcák vannak arra, és hogy találok-e valami érdekeset. Mellesleg Zoli mesélte, hogy van erre egy sportlétesítmény, ahol lehet mindenféléket csinálni. Nem, nem kell megijedni, nem akartam sportolni :) csak gondoltam megnézem :)

Előtte csináltam pár képet a hídról is, a folyó neve amúgy Vecht (feht) és a térképen jó hosszúnak látszik.

Ameddig a szem ellát, házikók házikók hátán, némelyik mellett csónak, vagy vitorlás, és ugye a madárkák, akiket már mutattam.

Ámde a házak másik oldalán egy másik világ várja a buja kedvű látogatókat, tessék nagyon figyelni a következő képre! :) Nem mertem jobban zoom-olni, nehogy megverjenek :)

Sajnos nem olyan nagyon látszik, de a faághoz legközelebb eső ajtóban egy "kedves hölgy" áll hiányos öltözékben, kék kis rövidnadrágban és toppocskában, és árulja a portékáját.

Ennek a háznak az ablakaiban akár cifrábbakat is lehet látni, meztelen láb, magassarkúban, ülnek az ablakban a lányok, mint Amszterdamban a vörös lámpás negyedben. Az egyik ablakban még egy kis kirakodóvásár is volt eszközökből... És mindezeket úgy vettem észre, hogy nem mertem sokáig odabámulni :) gondoltam nem illik :) mi lett volna, ha szét tudok nézni?? :))

Így végig, ilyen sok kis házikó van itt a parton, és mondjuk a forgalom sem kicsi errefelé... remélem, más is van arra, és nem mindenki ide jár :)

Itt amúgy visszafordultam, mert vetettem egy pillantást a térképemre, és a sportcentrum a másik irányba volt, de arrafelé nem találtam semmi érdekeset, mégis van egy-két dolog, amit még meg tudok mutatni nektek. A sportközpont mellett gyalogoltam egy darabig, de nem tudom, merre lehet a bejárat, mert amerre én mentem, a járda mellett végig hatalmas bokrok, és egy csatorna ment, ez a csatorna azonban nem volt valami szép, poshadó és nagyon büdös zöld víz volt benne csupán, némi szeméttel tarkítva... egy idő után aztán belefáradtam az errefelé való gyaloglásban, és már messze is éreztem magamat a lakásunktól, így úgy döntöttem, megpróbálok hazajutni :)

De előtte még mutatom a képeket:

Azt hiszem, még nem mutattam az oszlopokat, amik a közlekedési lámpákat tartják. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy babaháznak érzem Utrechtet. Külön lámpba a bicikiseknek és külön a gyalogosoknak. És, ami teljesen megdöbbentő - ezt még akkor tapasztaltam, amikor a nővéremékkel keringtünk ikea után kutatva - hogy a körforgalom belsejében is vannak lámpák, a lényeg, hogy a biciklisek tudjanak közlekedni. Elképesztő :)

És ami még érdekes, az az, hogy ugye nálunk a piros lámpa után következik egy olyan állapot, amikor a piros és a narancs egyszerre világítanak, jelezvén ezzel, hogy mindjárt taposhatjuk is a gázt. Namost a hollandoknál ez az állapot kimarad, s a narancsot csak arra használják, hogy a zöld jelzés után jelezzék a piros közeledtét.

Itt is fényképeztem házakat, szerintem nem sok különbség van ezek között és az eddigiek között, max a külső design.

Na és akkor bátor voltam, és nem ugyanazon az útvonalon indultam haza, amerre jöttem, hanem egy másikon. Olyan utcákon mentem, ahol még sohasem jártam, de mégis olyan volt, mint az összes többi. Sehol egy jellegzetes bolt vagy ilyesmi, ami alapján rájönnél, merre jársz. Eleinte persze nem volt gond, mert a 36-os busz vonalán gyalogoltam, ez az a busz, amivel első este a nővéremékkel bejutottunk a központba. De aztán valahogy mégiscsak sikerült nem jól követnem a busz vonalát, azt hiszem, a körforgalomban kavarhattam el, mert már nagyon annak a megállónak kellett volna következnie, ami közel van hozzánk, a következő megálló mégis a 3-as buszé volt. Nagyjából végig képben voltam, hogy merrefelé vagyok a lakásunkhoz képest, de a térképen valahogy nem találtam merre lenne a legjobb továbbmenni. Ekkor megláttam ezt:

Ami nagyon jó jel volt :) ugyanis minden nap ide járunk vásárolni :) innen már csukott szemmel is hazatalálok. Eddig egy párhuzamos utcányira voltam attól az utcától, amiből a mi utcánk nyílik. ( Ja, amúgy a mi utcánk Zuilenveldlaan :))) és a városrész Zuilen (záulö) )

Rokade tulajdonképpen egy "bevásárló központ", de inkább olyasmi mint egy piac. Itt van az Albert Heijn is, és még pár bolt, egy posta, kajálda, zöldséges, és előtte kis pultoknál hentes, meg pék. De mivel ma vasárnap van, így minden be van zárva, csak a szolárium és a cd kölcsönző volt nyitva (szolira márpedig szükségük van szegényeknek, bár lehet nem a legjobb üzlet a muszlim negyedben szolit nyitni :) ).

Na így néz ki messzebbről a Rokade.

A következő képen pedig mutatom az Albert Heijn (AH) logóját.

Az Albert Heijn-es termékeken is ezt a logót lehet látni.

Marci! Ma láttam még egy állatot, egy hatalmas sirályt! Pont akkor repült oda, amikor arra jártam, és kezemben volt a gép, kicsit homályos, de sajnos nem valami profi a gépem. Úgyhog mostmár tudjuk, hogy sirályok is vannak errefelé. És ma elég sok kutyagumit is láttam, amikor a sportcentrum közelében jártam, úgy néz ki, itt sem minden gazdi olyan rendes, hogy összeszedje a kutyája után...

Azt hiszem, hogy még utcanév táblát sem mutattam nektek, pedig az sem olyan, mint otthon. Mindenhol ilyen kis oszlopra van kitéve, nagyon ritka, hogy a ház falán lenne. Talán egyszer láttam eddig olyat.

És végül mégegy részlet a szobámból, aminek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, eddig...

Tegnap éjjel nagyon hideg volt, zokniban aludtam, valahogy nem bírtam átmelegedni. A szobámban van egy ajtó (ez amúgy nemcsak az én szobámban van, hanem a konyhában és a nappaliban is, olyasmi, mint egy beépített szekrény). Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt, az én ajtóm mögött található a boiler, így innen tudok szerválni magamnak egy kis meleget :) nem sok, de jobb, mint a semmi.

Komolyan gondolkodom azon, hogy beszerzek egy kis hősugárzót, mert ez így nagyon kellemetlen...

Shafi tegnap délben elment dolgozni, azóta nem került haza, pedig éjjel még írt smst, hogy tegyem a kulcsot a lábtörlő alá. Pedig jó lenne, ha lassan jönne, mert anyáéknak kellene a pontos cím ahhoz, hogy holnap fel tudják adni a biciklimet. Nekem meg nagyon jól jönne már, mert gyalog nem lehet túl messzire eljutni, és jó lenne megnézni az egyetemet is párszor. Shafi neve is eléggé bonyolult, az irányítószámról pedig foggalmam sincs... de azért jó lenne, ha idetalálna a bicikli, meg még az a rengeteg minden, amit a szüleim küldenek nekem :).

Most megyek, kifogytam a képekből és a mondanivalóból is egyenlőre, várom a kommenteket, puszilok mindenkit, aki olvas :)

cupp

J

Jönnek a séta képei. Én teljesen lehidaltam, mikor rátaláltam erre a helyre, az utca vége gyakorlatilag egy park, ami mellett van egy csodaszép folyó/csatorna, a nevét még nem tudom :) mindenesetre madarastól, mindenestől. A levegő tiszta, és nagyon firss, amint már említettem, még a lehelletem is látszott... úgyhogy itt nincs hőség, de én nem is bánom :) mert nem szeretem a meleget.

Még néhány érdekesség: mindenkinek a bicikliülése alá be van tuszkolva egy zacskó :) gondolom, ha esik az eső, akkor ráhúzzák amíg parkolnak, hogy ne a vizes ülésre kelljen ülni, de nem tudom, csak gondolom :)

kutyawc :) ezen a füvön nem érdemes piknikezni vagy sétálgatni :) mindenhol külön megjelölik, hogy ez most kutyawc típusú füves terület-e vagy sem :)

És egy kis ízelítő a bicikliutakból... van egyrészt az út szélén, bordó színű aszfalttal jelölve, másrészt a füves részen túl, az nem járda, hanem bicikliút, két sávos, kétirányú bicikliforgalom számára. És a legtöbb helyen van az út szélén is, és az út mellett is külön. Mindegyik jó minőségű, és ahol sétáltam tegnap, ott is végig bicikliút vezet a folyó mellett.

Egyenlőre ennyi, remélem, kigyönyörköditek magatokat, bár szerintem nem lehet betelni az élménnyel...

cupp

J

Nos, hát amikor kiléptünk az autóból, ez volt az első dolog, amit megpillantottunk a földön :)

Hát igen, ez Hollandia, viszont a beülős helyeken nem lehet még cigizni sem, csak azoknak, akik továbbra is hajlandóak emiatt kint fagyoskodni.

Tegnap elmentem sétálni, és olyan hideg volt, hogy látszott a lehelletem... kérdeztem Shafit, mikor szokták beindítani a fűtést, hát decemberben :))) hihi, addig megfagyok, de remélem inkább hozzászokok.

Most megmutatom, milyen cuccok vannak a szobámban, de persze még koránt sincs készen, ugyanis a ruhásszekrény még mindig várat magára.

Nos, ez a kis gurulós fiókos szekrény, bár gondolom mindenki látja :) Őt követi az ikeás kisasztal 9,90-ért.

Majd az ágyacskám következik

és az asztalom, majd végül a szekrény (még darabjaiban)

A következő képek: kilátás a szobámból, valamint a házunk kívülről.

Itt a legközelebbi első emeleti erkély a miénk, és az attól

jobbra eső ablak az enyém. Szép, sárga függönnyel. A sárga ajtó pedig a bejárati ajtó, onnan nyílik a lépcsőház. Belül a lakások négyzet alakban helyezkednek el, szóval kb körfolyosós, és a ránk merőlegesen elhelyezkedő házak már egy másik utcaként vannak számontartva :)

A tegnapi sétám képeit kicsit később szándékszom feltenni, nem lehet ám mindent egyszerre :)

Addig nézegessétek ezeket,

soksok cupp mindenkinek

J

... a holland tesco :) vannak saját márkájú ételeik, italaik és minden, de a minősége jóval meghaladja a tescoét. Az árak meglepően hasonlóak az otthoniakhoz, mondjuk minden icipicivel drágább, de jobb is. Pl. 2 liter rostos 100 százalékos narancslé kicsit több mint 2 euró. A kenyerek sokkal finomabbak és sokkal egészségesebbek, mint nálunk, olyan fakó fehér kenyeret nem is láttam eddig, amilyen otthon van, olyan zacskós tartósat pedig végképp nem. (persze egy bolt meglátogatása után egy jó szociológus még nem von le messzemenő következtetéseket :) )

A kedvencem: hámozott krumpli zacskóban :)

A boltban (EU ide vagy oda) gyakorlatilag semmi olyat nem láttam, amit itthon. Van Heineken, Amstel, meg Knoppers, meg Coca Cola de komolyan, mást nem láttam :) mire mindent végigkóstolok, már le is telt a 2 év :)

Tegnap volt egy nagy kalandom :) Vettem a boltban egy félkész tésztát. Makaróni, kicsi műanyag dobozban, olyasmi, mint amilyen nálunk a gesztenye püré és somlói galuska. Gondoltam ez első ebédnek megteszi, főleg hogy ők úgy vitték a polcokról, mint a cukrot. Mellesleg nem is olyan drága, nálunk is egy zacskós tészta 5-600 Ft, itt 2,39 és csak melegíteni kell :) Na igen, de nekem ez sem ment olyan könnyen. Itt ültem fölötte és azon gondolkodtam, vajon ha beteszem a mikróba, nem olvad-e rá a zacskó, ami a tetején van. Gondoltam elolvasom, mit mondanak (persze hollandul mondják :) ) úgyhogy szótár... azt javasolta, szúrjam ki, de én a biztonság kedvéért inkább levettem, gondoltam inkább éhes maradjak mint hogy tönkretegyem a mikrót :)

Igen ám, csakhogy a mikró is hollandul beszélt, úgyhogy ott szótáraztam a konyhában is :) mert nem lehet először a watt-ot beállítani, hanem először azt kell, hogy mennyi időre szeretném betenni... Na a végén sikerült, a kaja is ehető lett, és a mikró sem ment tönkre :) de azért nem gondoltam volna, hogy ez is ilyen nagy munka lesz :)

Még egy érdekesség, hogy a járda, kb fél méterre van a lakások bejáratától, és mégis összesen egy zár van minden ajtón... Azon kívül nem használnak függönyt, csak sötétítőt, így nap közben kb minden lakásba belátni :) nem tudom, ez mért jó nekik :) de eddig csak ilyet láttam. Lehet, hogy ez csak a környékbeliek szokása, majd jobban körülnézek, ha beljebb megyek a centrum felé.

Most ennyi, jövök majd még. A telefonom kártyafüggetlenítése még várat magára, mert valahogy nem olyan könnyű, de remélem azért előbb-utóbb összejön.

cupp

J

Sziasztok!

Megérkeztünk, nagyjából 14-15 óra autóút után, köszönhetően a németeknek, akik minden apró kátyút egyből kijavítanak az autópályán. Számtalan dugóba sikerült belefutnunk, de a lényeg, hogy a végén szerencsésen megérkeztünk.

Az internetet egyenlőre olyankor fogom használni, mikor Shafi (a főbérlő) nincs itthon, mint pl. most :)

Nem is tudom, hol kezdjem. Tegnap este még itt voltak a nővéremék, elmentünk busszal a központba. Még nem értem, hogyan működik az itteni jegy, megveszed, rápecsételnek, és elvileg egy órán át utazhatsz vele, de vannak zónák is valamire, úgyhogy majd jól kiszótárazom este a jegy hátulját, mert magamtól csak félig értem... A 36-os busz visz el a Hoog Cathareine (nem biztos hogy így kell írni :) )-be, ami az állomás, buszpályaudvar és bevásárlóközpont egyben. Mellette van a dóm, egy szép toronnyal, és egy édes kis csatorna, aminek még nem tudom a nevét. A csatorna mentén számtalan beülős hely, ám azok, akik cigiznek, csak kintre ülhetnek le :) akkor is, ha csak 10-15 fok van, mint pl. tegnap és ma is folyamatosan. Ahhoz képest, hogy pár napja még otthon aszalódtam, majd megfagyok :) de a takaróm jó meleg, úgyhogy éjjel nem fázom. A többit meg majd megszokom, akárcsak a hollandok, akik képesek még ilyenkor is pólóban biciklizni :)

Az utcában, ahol lakom rengeteg muszlim él, furcsa látvány, eddig életemben összesen szerintem maximum 10-et láttam, itt pedig ha kinézek az ablakon, nem is látok mást, csak kendős és furcsa ruhás embereket :) de majd ezt is megszokom. A központ biciklivel szerintem max 10 perc lehet, nem voltam még sokfelé, mert a busz nagyon pénzes dolog, a bicajom pedig majd nemsokára érkezik csomagküldő szolgálattal :) addig gyalogolok, annak ellenére, hogy itt Utrechtben a gyalogosoknak nem igen csináltak még járdát sem. A bicikliseknek annál inkább :) még a körforgalomban is lámpa van, hogy a biciklisek át tudjanak menni. Nagyon furcsa :)

A városka hangulata elképesztő, nappal is, nemcsak éjszaka. Mint egy babaház, pici házakkal, pici oszlopokkal, pici mindennel. Eddig nem is láttam a miénkénél magasabb lakóházat. Egy földszint, és rajta két emelet, mi az elsőn lakunk. A szobám nagyon aranyos, nem túl nagy, de a célnak teljesen megfelel, és mivel ma voltunk az IKEA-ban, így már nemsokára bútorok is lesznek benne, és kezdhetem berendezni. Az íróasztal csavarozása kicsit kifogott rajtam, nem bírom becsavarozni, de még nem adom fel :) egy kisasztal és egy fiókos szekrény már készen van, és még hátravan egy szék. Ágyam volt eddig is, szekrényem pedig lesz, csak még nincs összeszerelve. Az ikeában csak kártyával lehet fizetni, kp-t el sem fogadnak :) meglepődtem, de felkészült versenyző lévén volt nálam kártya is és cash is :) megnézik a személyimet, és nem is kell beütni a pin kódot. kíváncsi vagyok, hogy mindenhol így van-e, vagy csak az ikeában.

Nemsokára kimerészkedek kicsit körülnézni a környéken.

Írok majd még nektek, és mesélek, de most megyek, csak szerettem volna, ha látjátok, mi a helyzet nagyjából. Minden rendben, csak még meg kell szoknom kicsit ezt az egészet, hiába volt ilyen hosszú az út, mégis úgy érzem, olyan hirtelen történt ez az egész. De gondolom ez ilyenkor normális... :)

cupp

UI: képek is jönnek majd, de még minden cuccom szanaszét van, nem tudom hol vannak a kébelek. szóval amint kialakul az infrastruktúra, és lesz wifi a szobámban, jönnek a képek is. Addig én gyártom őket, ti pedig várjatok türelemmel.

most sikerült :)

Most kipróbálom, hogyan kell berakni ide képet :)