Ééééééés igeeeen :) Bumi eljutott A'damba. Nem is volt olyan bonyolult...
Reggel elmentem buszjegyet venni, a postára, ahol 6,90-be kerül egy olyan, amin 15 csík van. Itt ugyanis csíkok vannak, és azokra pecsételnek a sofőrök. Kezdem kapizsgálni a rendszer lényegét is, hála Amszterdamnak, de ne szaladjunk ennyire előre...
Tehát kimentem a buszmegállóba, ahol már rengetegen álltak - ez itt meglehetősen ritka látvány, így gondoltam, sietek, mert biztosan mindjárt jön a busz. De nem így történt, ugyanis szombatonként és vasárnaponként még a szokásosnál is ritkábban jár, mégpedig fél óránként... De sebaj, türelmesen vártam muszlim utitársaimmal együtt. Ekkor még volt 40 perc a vonatig, így nem aggódtam. Meg is érkezett a busz, majd olyan 5 perces sorbanállás után meg is kaptam a pecsétemet, s elindultunk. Majd a következő megállóban nagyjából 50-en szerettek volna felszállni, így itt kicsit tovább álltunk, miközben azon gondolkodtam, vajon lekésem-e a vonatot. Mindenki, egyesével felszáll az első ajtónál, megmondja, hova szeretne menni, a sofőr pecsétel, utas megköszöni, hátramegy. Jön a következő... Alapszókészletemnek köszönhetően még azt is megértettem, mikor a sofőr megkért minket, hogy nyomuljunk hátrébb "achter" :) így hát felnyomultak mind az ötvenen, s tovább indultunk. Szerencsére a busz annyira tele lett, hogy máshol már nem is álltunk meg (gondolom azok nem örültek annyira, akiknek újabb fél órát kellett várniuk...). Megérkeztünk a központi pályaudvarra (Centraal Station), ahol úgy döntöttem, mivel gőzöm sincs hol az állomás, követem a tömeget. Nem is volt nehéz dolgom, ugyanis kb az egész busz elindult fel egy mozgólépcsőn. Mentem hát én is. Aztán balra mentem, mert arra több ember volt :) Látom, arra vannak a távolsági buszok, reménykedtem, hogy valahol majdcsak lesznek vonatok is. Így is lett, megtaláltam a táblát is, az én vonatom végcéja den Helder, 11:10-kor indul, 5-ös vágány. Szuper, akkor vegyünk jegyet. Automata. Mint nálunk, kék és sárga, a különbség csak, hogy nem tud magyarul (mint később kiderült, angolul tud, de én annyira koncentráltam, hogy jó gombokat nyomjak meg, hogy a kis English zászlót nem vettem észre :) ). Már itthon kinéztem előre, hogy ha oda-vissza útra szóló jegyet vásárolok, kicsit spórolok - ugyanis még teljesárú jegyet kellett vennem, mert nincs még diákom. Egy út 6,60 de ha retour-t veszel, csak 12,10. Gondoltam, az is valami. Szépen ki is választottam: Amszterdam, másodosztály, retour, teljes árú, egy személy, készpénzzel fizetek, nem, nem szeretnék mást vásárolni. Ekkor próbáltam belenyomni egy 20 euróst, de mint megtudtam a szomszédban nyomogató holland hölgytől, ez bizony csak aprót vagy hitelkártyát fogad el... remek... Kinek van 13 eurója apróban?!? Hát nekem nem volt, még 6,60 is csak éppenhogy, úgyhogy vissza az egész... Amszterdam, másodosztály, egy útra, teljes árú, fizetek, nem, nem kérek mást, készpénzzel fizetek... éééééés sikerüüüült :) Lementem az 5-ös vágányra mozgólépcsőn!! :) kicsit bámészkodtam, majd megérkezett a vonat, s percre pontosan el is indult.
Nem olyan jó ez a kép, de az mindenesetre látszik, hogy ez a vonat bizony emeletes :) Bumi bevállalós volt, és egyből fel is ment az emeletre. Belül nem fényképeztem, mert sokan voltak, és féltem, hogy megvernek ha az arcukba fotózok :)
De igazán szép és tiszta minden, kényelmes és puha székek, nincs szemét, kuka mindenhol. És ami a legdöbbenetesebb, ez a vonat siklik, semmilyen "dübb-dübb-dübb-dübb"-höz hasonlító hangot nem ad ki, nem döcög és nem is zakatol. Rosszul is lettem tőle egy kicsit, pedig mindössze 30 percig tartott az út, illetve kicsivel rövidebb volt - ez is szokatlan, mert ugye MÁV vonattal még nem fordult elő soha, hogy korábban érjen oda... :)
Amszterdamban én vártam aztán Annára, mert szegény a metró helyett véletlenül a villamosra szállt, és ez lassabb - írta sms-ben. Hát gondoltam, rendben, de hogy lehet összetéveszteni a villamost a metróval? Véletlenül elfelejtesz lemenni?!? :)
Amíg vártam, ezt a képet készítettem, itt érdemes megnézni a néger fiatalember fejével egy vonalban húzódó, ámde éppenhogycsak a háttérben látszó hatalmas bicikli parkolót. Illetve ezt a sok embert :) Rájöttem, hogy ez is hiányzott nekem. Itt, Utrechtben minden valahogy túl csendes. Elszoktam én már ettől Budapest zajos és rohanó városában... :)
Annával jóformán csak kavarogtunk a forgatagban, és beszélgettünk, mindkettőnknek jól esett a magyar szó :) Próbáltunk neki bicajt venni a bolhapiacon, de az eladó, aki olyan szinten szívott, hogy kb. kétpercesre csökkent a memóriája, egy használt vacakot szeretett volna 95 euróért ránk sózni. Nem azzal van a baj persze, hogy használt, hiszen itt kivétel nélkül mindenki roncsokkal közlekedik, hanem azzal, hogy 170 euróért vadiúj, rugózós üléses, mittoménmilyen montenbájkot lehet kapni. Ezek pedig - mondanom sem kell - vetekszenek a tornyospálci darabokkal, amiknek a pedálját és a kerekét is kb. otthon tatarozzák az öregek... így nem vettünk bicajt, de láncok terén tájékozódtunk. Én otthon vettem egyet, de azt hiszem, be kell szereznem egy olyat, amit ők használnak. Itt mindenkinek nagyon vastag lánc védi a járművét. A csávó memóriájáról onnan tájékozódtunk, hogy amikor először kérdeztük, még nem volt női vázas bicajuk, de mondták, hogy később nézzünk vissza, egy olyan 2-3 perc múlva, mert folyamatosan hoznak ide bicajokat, és hátha szerencsénk lesz. Hoztak is egyet azonnal, de megállapodtunk, hogy pár perc múlva visszajövünk, addig a csávó felvásárolja az eladótól a bringát. Na mi vissza is tértünk pár perc múlva, de a csávó ekkor már nem emlékezett...
Nem készítettem sok képet, mert szűkek az utcák, és nem sok minden fér bele, de egy kép nagyon megfogott:
Gyönyörű. Szép időnk is volt, olyan 25 fok legalább, bár nem vagyok jó az ilyen becslésekben. Mindenesetre ezen a képen minden ott van, ami jellemzi Amsterdamot: gracht, hajók, biciklik :) A napfény kicsit csalóka, de ez a hétvége most nagyon meleg volt - kivételesen. :)
Aztán Anna megmutatta az egyetemet, ahova ő fog járni - mint kiderült nem fél évig, hanem egy évig :) - Vrieje Universiteit a neve, és itt készítettem pár képet. Ez egy igazi campus, bár az épületek stílusa nekem nem tetszik, az udvar mindenképp irigylésre méltó - bár nem tudom, hogy ha esik az eső és fúj a szél - márpedig az év nagy részében ez történik - akkor vajon mit kezdenek vele... :)
Kávézó az első képen, strandröpplabda pálya a másodikon, s mindenhol padok és asztalok... Ez azért jól néz ki :)
Olyan este 10-re értem haza, hulla fáradtan, nem is kellett ringatni. Boldog voltam, mert elhagyhattam a lakást, és mert érezhettem egy kis pörgést. Akkor nem voltam boldog, mikor kiszámoltam, hogy nagyjából mennyi pénzt tapsoltam el egy nap alatt... de ez most nem érdekel :)
Tartozom még két magyarázattal:
1) Anna úgy tudott véletlenül villamosra szállni metró helyett, hogy a metró ugyanolyan, mint a villamos, és csak egy nagyon rövid szakaszon közlekedik a föld alatt.
2) Az elején említettem, milyen trükkösen működik a buszjegy... Nos, képzeljetek el egy hosszú papírfecnit, amin 15 sor van, üres sorok, megszámozva 1-15-ig. A jegylyukasztást a pecsételés helyettesíti. Minden utazás alkalmával egy csíkot el kell használni alapból, mert az ember utazik, plussz még annyi csíkot, ahány zónán keresztül utazik. A városok zónákra vannak osztva. Ezt az információt még a buszjegy hátuljának tanulmányozása alkalmával elsajátítottam. De hogy hogyan vannak ezek a zónák, azt valószínűleg csak a buszsofőrök tudják - gondoltam én. Igen ám, de A'damban mindenki magának pecsétel, így ott rendesen ki van írva a villamosokra, hogy melyik megállótól melyikig tart az egyik zóna, s hogy hol kezdődik a másik. Utrechtben csak egy térkép van a buszmegállóban, de hogy abból ki nem bogarászom, hogy hova akarok menni, az tuti... Mondjuk nálunk nem is kell, mert a sofőr pecsétel :)
Este azt is megtudtam Shafitól és a barátnőjétől, hogy olyan frankó helyen lakunk, hogy 2 megálló múlva átlépjük a zónahatárt, így minden alkalommal, amikor az 5 megállóra lévő Centraal Station-ra megyek, 3 csíkot használok el... alig várom már, hogy legyen bicajom...
