Sziasztooook!
Nos, hol is kezdjem. A szabadkozást mellőzném, :) de igyekszem vázolni nagyjából, mi minden történt velem az utóbbi időben...
Az egyetem még mindig ugyanolyan, ami a munkamorált és munkatempót illeti, de mivel mindenhez hozzá lehet szokni, lassan ez is megy, és minél jobban megtalálja mindenki lassan a helyét, annál könnyebben mennek a dolgok. A nehézség leginkább az, hogy időt tudjunk szakítani olyan dolgokra is, amik nem kötődnek a tanuláshoz, vagy beadandó íráshoz, ami sokszor nem egyszerű...
Az egyik osztálytársunk (Marlies (ejtsd: Márlííísz, nemzetisége: holland)) Hágában lakik, pár hete meglátogattuk őt, így 4-en lányok (Marlies, Maria (ejtsd:Márííjjá, nemzetisége: német), Verena (ejtsd: Veréna, nemzetisége: német), én :) ) heverésztünk kicsit a tengerparton :) igaz kabátban, de vékony kabátban :) mert mostanában a szombatok még nagyon szép naposra sikerednek, s habár ma már elég ramaty szeles és esős idő volt, két napja szerencsénk lehetett egy 20 fokos és egy 17 fokos gyönyörű napban. Hollandiában az ember megtanulja élvezni a 17 fokot, úgy tűnik :) A városnézés elmaradt, mert a lány valahogy jobbnak látta ha villamossal szeljük át az egészet, s mivel minket nem kérdezett meg (bár mindhárman szerettünk volna inkább sétálni, de nem tudtuk, hogy milyen messze van) ezért hát villamosoztunk, ami mindenkinek pár eurójába került... De a tengerpart csodás volt :) Utána Marlies lakásán főztünk és cseverésztünk. Majd éjjel, az utolsó vonattal haza Utrechtbe, ami nagyon hasonló élmény volt egy magyarországi utazáshoz :) a mellettünk lévő négyes ülésen két marokkói srác idétlenkedett, és tett ránk megjegyzéseket, míg a velünk ülő utastársunk a hátizsákjából időnként előhúzott egy vörösboros üveget, kihúzta a dugót, meghúzta, majd visszatette a dugót és bezippzárazta a hátizsákját... fergeteges élmény volt, s mivel mindenki beszél angolul, mi csak néztünk egymásra, és ismételgettük, milyen jó lenne, ha a lányok is tudnának magyarul :)) Azt hiszem, Maria akkor határozta el, hogy megtanul egy-két "fontos" :) kifejezést, illetve annyit, amennyit csak tud :)
Mutatok képeket, amik ekkor készültek:
(balról jobbra: Maria, én, Verena, Marlies)
Ki mondaná meg e képet látva, hogy annyira sütött a nap, hogy meg kellett forulnunk, és imitálni, hogy spontán sétálunk a tengerparton - hátrafelé ?!? :)
Ez pedig a villamoson készült...
Legtöbb időmet azóta Maria-val és Pieterrel töltöm (ejtsd: Pitör, nemzetisége: holland), nagyon bírom őket, és sokat dolgozunk is együtt, úgyhogy néha a tanulást is lehet élvezni :) Legutóbb olyan 24 órát dolgoztunk együtt egy beadandón, és olyankor azért máshogyan méri az ember az időt.
A program hatodik hetében járunk, ketten (egy holland fiú - Lester - és a portugál fiú - Francisco) abbahagyták a programot, nem ilyenre számítottak... Leste a második héten hullott ki, Francisco eddig bírta, de most abbahagyta. Meg tudom érteni őket, ha nem tetszik, nem lehet bírni, mert ahhoz túl sok...
A bicajom időközben lelépett, rejtélyes módon... A bicajt a tárolóhoz láncolva hagytam a központi pályaudvarnál, s amikor visszaértem, a bicaj nem volt sehol, de a lánc továbbra is, sértetlen állapotban volt a helyén... Két dolgo történhetett: leszerelték a kereket és kihúzták a vázat a láncból, majd visszatették a kereket és elhajtottak vele, vagy - amit csak nemrég hallottam- átvágták a vázat és később összeragasztják és eladják... de persze amikor ráülsz, széttörik alattad, szóval nem jó business... Múlt vasárnap óta van másik bicajom, és ezzel legalább már nem kínszenvedés közlekedni. :) nélküle viszont nem lehet élni, úgyhogy most épp nagyon szeretem :) remélem, őt nem fogják elvinni... (Erre az eseményre vonatkozik a cím, ami olyasmit jelent: szerencse a szerencsétlenségben)
Szokásunkká válik lassan, hogy minden héten 1-2 alkalommal egymásnál eszünk/főzünk, mert így a legolcsóbb, én csináltam paprikáskrumplit nemrég :) ami szerencsére jól sikerült, bár úgysem tudják, milyen :)) de tényleg nagyon finom lett!
Biztosan rengeteg dolgot tudnék még írni, most ennyi jutott eszembe, jönnek még további képek a későbbiekben, csak be kell gyűjtenem őket, mert mindig Maria készíti őket. A hétvégén (szombaton) tervezünk menni valahova, még nem tudjuk hogy hova, de mindenképpen kell egy nap, amikor nem csinálunk semmit, habár nagyon is lenne mit tanulni, de egy idő után a hatékonyság exponenciálisan csökken, ha az ember nem csinál mást, de ezt ti is tudjátok :)
A holland nyelvtudásom alakul, de azért még nem az igazi :) viszont ma sikerült kimondanom az első holland mondatomat, amit megértettek, nem kérdeztek vissza, és senkinek nem kellett közbeavatkoznia, hogy megértsék, mit akarok: "kaphatok mégegy cukrot?" :))))) Úgyhogy lassan, de biztosan alakul. A holland osztálytársaim is nagyon rajta vannak a témán, nem sokan akarnak hollandul tanulni, úgyhogy csak velem kell foglalkozniuk :)
Most mennem kell, bár szívesen írnék még, de ma 100 oldal vár rám, ami teljesíthetetlen, de el kell kezdeni :)
soksoksok puszi mindenkinek, aki olvas
J
